Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Szőcs János: Csíkszéki iskolamesterek, kántorok, tanítók (1571–1800) – II. rész
Szőcs JÁNOS esztendőkre összegyűjtött 613-as szám nem jelent ugyanannyi személyt, mert gyakran ugyanazok az emberek más években máshol is betöltötték a tanítói, kántortanítói funkciót. A 17-18. század során Csíkszékben összesen 114 férfiről tudtuk biztonsággal leszögezni, hogy legalább két helyen tanított, vagy ahol volt azt is tette. 55 személy két helyen (8-an közülük a 17., míg 47-en a 18. században), 31 férfi pedig három helyen fordult meg (4-en a 17., míg 27-en a 18. században). 16 ember négy helyen működött (5 közülük a 17., míg 11 a 18. században), 5 helyen is tevékenykedett 1 emberünk a 17., 4 pedig a 18. században. Ez a statisztika, sajnos, magán viseli a forrásaink jellemző vonásait: az adatok hiányosak, pontatlanok, vagy rövidebb-hosszabb időszakot illetően teljességgel hiányozanak, mert elvesztek, megsemmisültek. Úgy hisszük: joggal állíthatjuk azt, miszerint az egyházközségek, munkahelyek, váltogatása, egyéb okok mellett, azt is jelntette, hogy egyre többen hivatásként, mesterségként gyakorolták a tanítói foglalkozást. Kialakult tehát egy vékony, átlagban nem magas műveltésű réteg, amely felelősséget érzettés mutatott a művelődés terén a közösség iránt. Minket érdeklő, újonnan előkerült híradást iktatunk ide. A csíkjenőfalvi falujegyzőkönyvben 1790-ben bejegyzett parancsolat arról értesíti a katonarenden lévőket, hogy „a normális iskolákban minden ifijak az iskolában küldessenek”. Csíkszékben akkor csupán Gyergyószentmiklóson működött német nyelvű, katonai normális iskola. Ugyanakkor a Regement parancsnoksága arra figyelmezteti a közönséget, miszerint „az ifijak, kik iskolában szándékoznak menni a Deák Iskolában (Csíksomlyón), míglen magyarul írni és olvasni a parochia(i) filiális iskolában meg nem tanultak, be nem vétetődnek”. (Jenőfalvi fjkv. 1790. okt. 18, 31/85.) 582
