Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Ferenczi Géza†: Dr. S. C. et H. C. Ferenczi István (majdnem teljes) bibliográfiája (1939–2006)
Ferenczi Géza 27. Vincze Zoltán: In memoriam István Ferenczi (1921-2000). = Ephemeris Napocensis. XI Cluj-Napoca, (2001) 347-351. 28. M. Hubbes Éva: Vidékünk régészeti feltérképezésének elindítója volt. = Udvarhelyi Híradó, XII. évf. 30. (2001) 6. Ferenczi István: CURRICULUM VITAE 1921. április 15-én születtem Kolozsvárt. Édesapám Ferenczi Sándor, akkor egyetemi gyakornok, Édesanyám pedig fényképész-segéd, később háziasszony. Édesapám zsenge gyermekségemtől kezdve (1924-1928) magával vitte családját a Hunyad megyei dák várrendszer egyes tagjainak ásatásaira. (Mások nevében valóságosan ő vezette ezeket a nagyon jelentős föltárásokat.) De jóval később, középiskolás koromban, a nyári szünidőkön is elkísérhettem kutató útjai néhányára. Elemi és középiskolai tanulmányaimat a kolozsvári Református Fiú-Főgimnáziumban végeztem, közepes eredménnyel. Főképpen két tanárom: Bíró Sándor történelem és Finta Gerő magyar-latin szakos tanár hatott rám előadásaival és emberi magatartásával. A hírhedt, kisebbség-nyomorító Anghelescu-törvény megszabta sanyarú körülmények között, Besszarábia szovjet megszállása miatt rendkívül feszült légkörben, magyarul nem is tudó, vadidegen, magyargyűlölő tanári bizottság előtt érettségiztem. Isten különös kegyelme révén a m. kir. honvédség csapatai 1940. szeptember 11-én bevonultak Kolozsvárra. Nem sok idő múltán a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem is visszatérhetett székhelyére. Az októberben ünnepélyesen megnyitott tanévben a Bölcsészetr, Nyelv- és Történelemtudományi Karra, történelem-földrajz szakra iratkoztam. Legkiválóbb tanáraim között említhetem Almay Bélát, Hantos Gyulát, Szabó T. Attilát, Szilágyi Lorándot, Váczy Pétert és Viski Károlyt (a fennebb említett karon), a neves Belső- Ázsia-kutató Prinz Gyulát a Természettudományi Karon. Első két tanulmányi évemet jeles vagy éppen kitűnő eredménnyel végeztem. Közben - nyaranként - részt vettem a debreceni, majd szegedi egyetemi tanár nagybátyám, id. dr. Ferenczi István Zilah környéki barnaszén-kutató és földtani térképező útjain, továbbá Édesapám székelyföldi (kovásznai és torja-bálványosvári) ásatásain. Kovásznán, jelenlétében, de önállóan vezetett miske-pataki ásatáson gondoskodott szakmai „útnak bocsátásomról”. 1943 őszén bevonultam katonának. Alakulatomnál, egy a dési helyőrséghez tartozott műszaki zászlóaljnál nagyon sok, utóbb régészeti hivatásomhoz fűződő, abban kitűnően hasznosítható gyakorlati ismeretre tettem szert. Katonai szolgálati időm leteltével, illetve 17 hónapos hadifogságból hazatértem után hosszabb ideig állástalanul lézengtem, majd Alma materem 50
