Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Medgyesy S. Norbert: „Pro Festo Corporis Christi” – Eucharisztia-vita (1727) és úrnapi játék Csíksomlyón
Eucharisztia-vita (1727) és úmapi játék Csíksomlyón szerint a bölcsesség hét oszloppal rendelkező háza (Péld 9,1) a hét szentség praefigurája. A kánai menyegző eseményeit, a csodálatos kenyérszaporítást és Jézus színeváltozását is az Eucharisztia valamiféle előképének tartják a csíki ferences színjátékok, illetve bizonyító erőként hozzák: ha Krisztus képes volt hét kenyérből és néhány apró halból több ezer embert jóllakatni, a vizet Kánában borrá tenni, és színében a Tábor-hegyen ragyogva elváltozni, akkor azt is meg tudja cselekedni, hogy a kenyeret saját testévé változtassa. Az itt felsorolt esetekben minden valószínűség szerint Csíksomlyón alkotott párhuzamokkal találkozunk. A fejezetünkben elemzett két, kolozsvári és nagyváradi magyar nyelvű jezsuita darab és a csíksomlyói úrnapi játék között biztosan nincs filológiai összefüggés. A csíksomlyói úrnapi játék kevésbé harcias és antiprotestáns hangvételű, hanem inkább tanító és bizonyító erejű. Ez a biblikus, tanító jelleg a jezsuita és piarista darabokban is megvan, tehát ilyen értelemben a más szerzetesrendek iskoláiban gyakorolt úrnapi dramatikus szokások - eddig ismeretlen hagyományozódáson keresztül - hathattak a csíki ferencesek munkájára. KILIÁN ISTVÁN szerint a 18. századból ismert nagypénteki és úrnapi látványos körmenetek középkori örökséget éltettek, és csak püspöki tilalom hatására szűntek meg. Ekkor a magánáhítat részévé váltak, profanizálódtak és lettek a vallásos népi színjáték egyik kiindulópontjává. Ezáltal lett a liturgikus dráma misztériumjátékká, a liturgikus vers pedig dialógussá, sőt önálló drámává válhatott. A legtöbb esetben ezeket a játékokat már nem plébániák vagy szerzetesrendek, hanem a hozzájuk kapcsolódó, civil hívőket, ún. laikusokat tömörítő vallásos társulatok, konfraternitások éltették tovább. A szóbeliség és a vallásos ponyvanyomtatványok szerepe ekkor nőtt meg.66 Figyelemre méltó, hogy az úrnapi játékok többségét a jezsuiták és a piaristák a 17. században és a 18. század legelején tartották. Csíksomlyó ebben az esetben is tovább éltetett egy tradíciót: az Eucharisztia-diskurzust 1727-ben, az úrnapi játékot ismeretlen esztendőben mutatták be a híres zarándokhely ferencesei. Medgyesy S. Norbert PhD művelődéstörténész, egyetemi adjunktus Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK mnorbert@btk.ppke.hu 66 BÁLINT i. m. I. 1998. 458-461; KILIÁN - PINTÉR - VARGA i. m. 1992. 101-106. lap, Nr. 123-144; KILIÁN i. m. 1992. 47-49. 363
