Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Medgyesy S. Norbert: „Pro Festo Corporis Christi” – Eucharisztia-vita (1727) és úrnapi játék Csíksomlyón
Medgyesy S. Norbert 1. Az 1727-ben előadott Eucharisztia-diskurzus Csíksomlyón, az 1727 nagypéntekén előadott, hét jelentből álló misztériumdráma után egy négy statióból álló játékot olvashatunk, amelyben angyalok beszélgetnek, ill. vitatkoznak arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van-e az Oltáriszentségben.4 A vita kézirata külön drámacím, és a szokásos mottó feltüntetése nélkül csatlakozik a passiójáték szövegéhez. A kézirat szerint tehát összefüggött a passióval, de tartalmi szempontból - az alábbiak következtében - ezt nehezen tudjuk elképzelni. A kézirat másolója először a 4. statiót örökítette meg, majd ezután olvasható az 1-3. statio szövege. Itt értelemszerűen az állomások sorrendjében elemezzük a színjátékot. A jelenetnek szerepnév nélküli bevezető négy versszaka az élet kenyerének nevezi az Eucharisztiát. Ezek után a Statio prima szereplői a csodák nagyságáról diskurálnak. Első szereplőként Angelus Primus a világnak és Adámnak a semmiből való teremtése, és amellett tesz tanúságot, hogy mindezt Isten az emberek iránti szeretetből tette. Angelus Secundus ennél nem kisebb csodának nevezi Mojzes vesszejét, melynek érintésétől kettévált a Vörös-tenger (Kiv 13-15), amivel Mózes vizet fakasztott szomjas népének, továbbá a rézkígyó (Szám 21, 4-10) előzményének is Mózes vesszejét tartja. Erre Angelus Tertius tetézi a csoda nagyságát, mert szerinte a legnagyobb dolog az, hogy Christusban egyszerre van jelen az isteni és az emberi természet: „Az emberi testnek, mikor azt olvassuk, Hogy homalja alat, mikor azt tanityuk: Isteni természet, mivel hogy nem5 6 láttyuk, El rejtetve legyen, hitünkéi igy valjuk. Ezért volt képes Krisztus a vizet borrá változtatni. Itt történik egy utalás - kimondatlanul - a kánai menyegzőre. Angelus Quartus ezek után hitet tesz az Oltáriszentségben való jelenlét mellett, és az „Égből hozzánk le jött Samaritánusnak” nevezi Krisztust. Ennek igazolására Angelus Quintus elkezdi sorolni Krisztus és az Eucha- risztia ószövetségi előképeit. Szerinte a paradicsomi életfa az Oltáriszentség előképe, mert amilyen nagy erő volt ebben a fában, oly nagy, örök életet adó erő van Krisztus testében és vérében. Aki tiszta szívvel veszi és imádja ezt az életfát, annak örök élete lesz. Angelus Sextus egy másik préfigurációt említ: a Példabeszédek könyve (9,1) szerint a Bölcsesség - a zsidó és a 4 1727. március 11. nagypéntek; az eucharisztikus diskurzus lelőhelye: Liber exhibens... 768-777. 5 hogynem [értelem szerint javítva] 6 1727. Statio 1. Angelus Tertius szavai. Liber exhibens... 771. 348
