Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója kesztve. Rendszeresen részt vett a fellebbezési tanács ülésein, amelynek az ítéleteit ő foglalta írásba és ő készítette elő a felülvizsgálati ítéleti tervezeteket. így képességére hamar felfigyeltek. Amikor Fekete Gábor, a kolozsvári ítélőtábla új elnöke 1896 elején reformokat akart bevezetni az intézményben, és munkájához jó képességű és szorgalmas fiatalembert keresett, erre a feladatra Endest szemelte ki. Áthelyezése azonban nehézségekbe ütközött, mivel az Igazságügyi Minisztérium nem engedélyezte a brassói kerületből a kolozsváriba való áthelyeztetését. A helyzetet úgy oldották meg, hogy közben a kolozsvári ítélőtábla kerületéhez tartozó gyulafehérvári törvényszéken egy jegyzői állás megüresedett, amelyet Endes pályázat útján elnyert. Két hónap múlva, 1896. október 15-én már a kolozsvári kir. ítélőtábla tanácsjegyzője volt. Kolozsváron Fekete Gábor elnök szeretettel fogadta és élete végéig bizalmára méltatta őt. Felügyelt tevékenységére és egyengette kolozsvári érvényesülését. Jórészt a felülvizsgálati tanácsban foglalkoztatta, s vele szövegeztette meg az ott hozott ítéleteket, valamint az ítélőtáblái döntvények határozatait is. Megbízta azzal is, hogy megállapítsa és írásba foglalja az 1894. november 1-jén életbe léptetett házassági jogra vonatkozó kúriai gyakorlat kérdéseit, amelyet Endes az ítélőtáblái levéltárban levő adatok alapján elvégzett. 1898. október l-jén Fekete javaslatára kinevezték a kolozsvári kir. törvényszék albírájává, ahol vizsgálóbíró és a sajtóügyek előadója lett. Már 1898-ban fegyelmi kivizsgálásokkal is megbízták, 1899-ben kereskedelmi és válópereket is kapott, 1900-an részt vett az esküdtszéki főtárgyalásokon, az egyéb ügyek előadójaként. 1900. augusztus elején a kolozsvári ügyészségnél alügyészi kinevezést kapott. Ott alügyészként a nemzetiségi perekben működött közvádlóként. Hatévi albírói és alügyészi szolgálat után, a marosvásárhelyi ítélőtábla elnökének előzetes felkérésére, 1904 júniusában kinevezték, a csíkszent- mártoni kir. Járásbíróság vezető járásbírójává. Felesége akarata ellenére vállalta el ezt a feladatot, amely döntéshez nem kis mértékben hozzájárult a csíki hírnév. Hiszen nagyapja 1849-ig Alcsíkszék alkirálybírája volt, és elődjét most ő követhette Alcsíkon10 a bírói székben, vezetői minőségben. Önéletrajzában ezt nyíltan leírja, mikor kifejti, hogy: „ Vágytam, hogy Csíkban is teljesítsek szolgálatot, hiúságomat kielégítette, hogy „vezető” lettem.”11 Egyébként ebben az időben Csík megye Törvényhatósági Bizottságának is tagja volt virilistaként, valamint a csíkszentmártoni a kaszinó elnöke. 10 A Csíkszentmártoni kir. Járásbíróság hatásköre a korábbi Alcsíkszék területe volt. 11 Dr. Endes: i. m., 27. 265
