Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor la Sînmărtin Ciuc (magh.: Csíkaszentmárton). Ín 1905 revine la tribunalul de la Cluj în calitate de judecător, apoi secretar prezidenţial la Curte de Apel din Cluj. în anul 1913 este numit judecător la Curtea de Apel de acolo, dar încă în acel an este numit în aceeaşi funcţie la Curtea de Apel din Budapesta. Din 1921 până la pensionare este judecător la tribunalului administrativ tot de acolo. Activitatea de cercetare sistematică a început-o în anul 1928 când se apucă de studierea istoriei autonomiilor din Transilvania. în această temă a publicat în anul 1935 volumul „Istoria autonomiei celor trei naţiuni şi patru religii recepte din Transilvania”. A urmat în anul 1938 volumul despre istoria scaunului (judeţul) Ciuc (magh.: Csíkszék). A avut de gând să scrie istoria întregii Secuimi, deci şi a scaunelor Odorhei, Trei Scaune, Mureş şi Arieş (magh.: Udvarhely-, Háromszék, Maros- és Aranyosszék). între anii 1939-1942 a reuşit să scrie istoria a celor patru scaune până în anul 1571 cât şi istoria mai amplă a Scaunului Trei Scaune. Pe lângă acestea a întocmit în trei volume istoria localităţilor şi a familiilor din satele scaunului Ciuc. Dar aceste lucrări, din cauza condiţiilor deosebite ale vremii (plin război mondial) n-au mai văzut lumina tiparului. Din anul 1943 începând, din motive de sănătate n-a reuşit să continue cercetările şi să încheie munca începută şi dusă cu deosebită pasiune. A încetat din viaţă la 26 septembrie 1945 după o boală gravă deosebit de lungă. Dintre lucrările publicate cea scrisă în anul 1938 cu privire la istoria Ciucului a fost reeditată în anul 1994. Iar manuscrisele sale stau la dispoziţia cercetătorilor la Biblioteca Naţională Széchényi din Budapesta, care prin bogăţia informaţiilor documentare cuprinse sunt utile şi azi. Megvallom, amikor Csík megye történetére vonatkozó művének reprint kiadása készült (megjelent az Akadémiai Kiadónál Budapesten 1994-ben), a hozzám intézett váratlan kérdésre, hogy ki is volt Dr. Endes Miklós, nem tudtam kielégítő választ adni, sem arcképét megszerezni. Azután azonban alkalmam volt betekinteni az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött hagyatékába, és meggyőződni arról, hogy milyen alapos kiterjedt kutatómunkát végzett könyvtárakban és levéltárakban a székelység történetének megírása érdekében. írói munkásságát röviden az általános magyar bibliográfiák is számon tartják. Ezek közül megemlítendő a GULYAS-féle Magyar írók élete és munkái,1 valamint az Új Magyar Életrajzi Lexikon.2 Az előbbi felsorolja bírói pályafutásának főbb állomásait és kiadott önálló köteteit, utalva egy pár folyóiratra is, ahol egyes cikkei megjelentek. Az utóbbi egy pár életrajzi adaton kívül, csak a kiadott munkáit említi. Endest, az embert és a tudóst, neje társaságában, JÓSA JÁNOS ismerteti egy 1941-ben készített terjedelmesebb riportszerű írásban.3 Jósa ismertetését abból az alkalomból írta, hogy a pályafutása végén sok méltánytalanságot ért, és idő előtt4 nyugdíjazott tudóst, a kormányzó 1941. augusztus 23-án a m. kir. közigazgatási bíróság címzetes tanácselnöki címmel tüntette ki. 1 GULYÁS PÁL: Magyar írók élete és munkái, VII. kötet, Bp., 1990. Kiadja a MTA. 334-335. 2 Új Magyar Életrajzi Lexikon. II. kötet, D-Gy. Magyar Könyvklub, 2001, Budapest, 343. 3 JÓSA JANOS: Látogatásom dr. Endes Miklósnál - a székely történetírás és a székely nép atyjánál. In: Hargitaváralja, 1941. Változatlan címmel újra közölve a Hargitaváralja könyvei XVII. köteteként, Szegeden 1942-ben, arcképpel. 4 Akkor a bírókat 70 éves korukban nyugdíjazták, de visszatarthatták további szolgálatra is. 258
