Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Forró Albert: Jelentés az 1916. évi román betörés csíkszeredai eseményeiről
Jelentés az 1916. évi román betörés Csíkszeredái eseményeiről szorultak, ahova pedig egyéb pakkot nem vihettek, mert nem vették fel, csak amennyit a kezükben fel tudtak vinni; a másik része híveinknek gyalogszerrel tette meg az utat Udvarhelyig, akik még a semminél is kevesebbel, a hosszú útban kimerült, összeroncsolt, beteg testükkel tudtak csak vonatra szállni. Két napi és két éjjeli huzamos utazás után megérkeztünk Kolozsvárra; itt bevárván Etfalváról szekéren menekülő családomat, pár napi pihenés után továbbfolytattuk utunkat a Csík megyeiek kijelölt helyére, Hajdú megyébe. Itt családommal Hajdúböszörményben telepedtem le, két fiamat az itteni Kálvineumban, egyet a debreceni egyetemen, egyet pedig az ottani tanítóképezdében helyezvén el. Híveink közül 50 család 143 taggal Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhatház és Tiszaczege községekben telepedtek le, kik nagyobbára bírósági, pénzügyi, közigazgatási tisztviselők, iparosok és kereskedők. A tisztviselők a szakmájukbeli hivatalokhoz beosztva végzik teendőjüket, az iparosok és más menekültjeink bizony abból a napi egy-egy korona segélyből tengetik életüket, melyet a magyar állam jóvoltából élveznek. Hajdúböszörményben letelepült híveinkkel naponként érintkezem, ügyes-bajos dolgaikban eljárok, őket vigasztalom, buzdítom, gyermekeik elhelyezésénél segítségükre vagyok, istentiszteletet tartok, szóval amennyire módomban áll, minden tekintetben híveim érdekeit szolgálom. Amint már említém is, a híveink puszta életükön kivül minden vagyonukat elvesztették; az oláh vandalizmus igen soknak porrá égette házát, kirabolta üzleteit, a véletlenül épen maradt házakból minden fellelhetőt elvittek, úgy hogy ha visszakerülünk Csíkszeredába, romokon és megmaradt szobáink négy falán kivül egyebet nem találunk. Égbekiáltó nyomorúság várakozik mireánk, amit még tetézni fog a küszöbön álló tél rettenetessége is. Isten jó Atyánk a megmondhatója, mi lesz velünk! De erős a hitünk, hogy akinek gondja van az égi madárra, aki a benne bízókat soha el nem hagyja, most is meg fogja dicsőíteni az ő népét a mi erőtlenségünkben s ami nyomorúságunkban meg fogja mutatni az ő szabadító kegyelmét. Ezekben volt szerencsém tiszteletteljes jelentésemet megtenni. Hajdúböszörmény, 1916. október hó 30. Kiváló tisztelettel Takács Károly csíkmegyei ref. körlelkész. Forró Albert történész, tanár Csíkszereda forroalbert@freemail.hu 255
