Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Forró Albert: Jelentés az 1916. évi román betörés csíkszeredai eseményeiről
Forró Albert Folyó év augusztus hó 28-án reggel 6 órakor városunk reggeli csöndjét dobszó verte fel; a városi hatóság ezúton adta tudtál a lakosságnak a riasztó hírt, hogy az oláhok a gyímesi szoroson át betörtek vármegyénk területére, s miután így határszéli városunkat közvetlen veszély fenyegeti, igyekezzék mindenki a lehető leggyorsabban menekülni. A hír hallatára a különböző hivatali testületek gyűlésre jővén össze, elhatározták, hogy egy küldöttség útján biztos információt szereznek a helyben székelő dandárparancsnoktól, Szabó Zoltán brigadérostól. A brigadéros a küldöttségnek azt jelezte „mondják meg az urak küldőiknek, hogy amennyire én látom a helyzetet, közvetlen veszély nincs, de hogy három óra múlva nem áll-e be a veszély? arról nem állok jót; jó lesz tehát vonat után nézni, amelyen elmenekülhetnek. ” Az akkor legilletékesebb ajakról halott eme információ után a hivatali testületek gyűlése egyhangúlag kimondta, hogy menekülünk. Mindenki hozzálátott a lehető leggyorsabb pakoláshoz. En elsősorban az egyházközség értékeit, klenódiumait, úrasztali ruhaneműit, anyakönyveit, jegyzőkönyveit, fontosabb okiratait részint egy tűzmentes vasládába, részint az egyház kétkulcsú ládájába elzárva amennyire lehetett biztos helyre tettem; az értékpapírokat, betéti könyveket, a folyó évi számadatási naplót s a pénztárban levő készpénzt magamhoz véve, 28-án délután 4 órakor egy kézi bőrönddel, melyben egy rend ruha, a palástom és bibliám vala, egy hátizsákkal, melybe néhány darab fehérneműt gyömöszöltem, 13 éves kisfiámmal, aki szintén egy kenyérrel és kevés szalonnával bélelt hátizsákot emelt, elhagytuk az édes otthont, hogy nekivágjunk a bizonytalan jövőnek. Íme 25 évi becsületes munkám után egy kézi bőrönd és egy hátizsák silány tartalma vala összes vagyonom. Családom többi tagja, feleségem és három nagy fiam megelőző este Háromszékre, Etfalvára utazván, a betörés alkalmával nem lehettek otthon és így részükre megmenteni semmit sem tudtunk. Elindultunk tehát kisfiámmal, hogy gyalog megyünk a Hargitán keresztül Udvarhelyre, ahol aztán vonatra szállhatunk. Útközben azonban tudomásunkra jutott, hogy este 6 órakor indul egy vonat Szeredából menekültekkel Marosvásárhely felé; tehát mi is betértünk az állomásra, ahol már akkor ott volt a város apraja-nagyja és leírhatatlan kétségbeesés, siránkozás, jajveszékelés közepett, ami könnyen érthető, ha elgondoljuk, hogy a hirtelen menekülésre kény- szerített lakosság 90%-a minden vagyonát veszítve volt kénytelen koldusbotot venni kezébe. A legkeservesebb sors itt éppen református híveinknek jutott osztályrészül, mivel azok kivétel nélkül tisztviselők, iparosok, kereskedők lévén fogattal nem rendelkeztek és így kevés kivétellel vonatra 254
