Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)

Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében

Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében

Nagy a romlás...- Rossz világ van, Gáspár! - mondom neki...- Az a legrosszabb, hogy ezeket, amiket maga most látott, nekem mindennap látnom kell. ”

Megismerkedik az akkori választási komédiával:

„Igaz, hogy a papnak és a tanácskarának alapos érveket szolgáltatott ahhoz a bíró, hogy népszerűtlenné lehessen tenni őt. Mindenekelőtt és főképpen visszatetszést szült, hogy nem mindig a falut képviselte a román közigazgatás felé, hanem ennek a közigazgatásnak a céljait szolgálta a faluval szemben. (...) Még sem megbocsátható magatartás ez egy székely faluban, mely a (...) megnyomorítás kínjai között vergődik. (...) Olyan formán van tehát a dolog, mintha több feje volna a falunak. Akár a sárkányoknak a mesékben. (...) S a felekezeti iskola kedves és szeretett tanítónőjén kívül, aki engem is a betűvetésre tanított volt, ott van már a községházában ideiglenesen felütött állami iskola, két tanítóval. Es ott van már egy bérelt házban az óvoda is, amelynek óvónője régi királyságbeli, s csupán tolmács útján tud szót cserélni az apró székely gyermekekkel. így kormányozzák hát a falut: lelkének és természetének útjából sokszor kikényszerítve. ”

Az író bosszankodik, mert a szövetkezeti bolt és a kocsma nem a falu népét szolgálja. Nincs lehetőség, hogy az emberek kibeszéljék magukból a gondjaikat egy pohár bor mellett, mert megszűnt a zsidó szatócsok üzlete és kocsmája, de az új boltban csak pálinkát mérnek, s azt a pultnál kapják be az atyafiak. Már 1939. körüli állapotot idéz az író:

„Erről jut eszembe, hogy itt a mi falunkban is volt két zsidó család. Szép boltja volt az egyiknek, csengetős ajtóval, s a másik korcsmát tartott a faluházában. Most nincsen meg. ’’Ágnes húga elmondja mi lett a két zsidóval:

Kihervadtak a faluból. (...) Nem voltak rossz emberek, sem Abrahám, sem a másik. Kinek pénze nem volt, hitelben is adtak annak. (...) Aztán az emberek hazajöttek a háborúból, s egyik-másik úgy kitudósodott, különösen a fogságbeliek, hogy kezdtek boltokat nyitogatni, (...) S így az utóbbiak hervadni kezdtek. Elsőbben Abrahám ment el (...), a kocsmáros pedig csak egynéhány esztendeje, de az későn is jött ide. Most az italmérést Magyari Ferenc folytatja, az Abrahám helyin pedig Jakab Lajosnak van nagy boltja, s ezen a kettőn kívül Demény Gábor és Demény János is kereskedést nyitott, s ott van még a szövetkezet! (...) Az új kereskedők közül Jakab Lajossal s Demény Jánossal egy osztályban is jártam az elemi iskolában; Gábor egy esztendővel kisebb volt. ”38

Szülőföldem c. írásában Tamási, a szülőföldi látogatás élményéből remekművet alkotó író, így kiált fel: „...hogy mért kellett így elhanyagolni

38 TAMÁSI ÁRON: Bölcső és környéke. Szülőföldem. Bölcső és bagoly. Vadrózsa ága. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 79-80.

147