Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában
Nyárádi Zsolt összeírása, amelyből kiderül, hogy a fejedelemnek öt ház adózó jobbágyportája van Szentimrén.165 A jobbágyok magas száma kisejlik az 1577. február 25-én kelt oklevélből, amely egyben a település végét is jelenti: Báthori Kristóf vajda Székelyudvarhely városához kapcsolja az udvarhelyi várhoz tartozott Szentimre falut, Berze Máté ottani lófő öröksége helyett máshol adott neki birtokot.166 Ez azt jelenti, hogy a falu és lakosainak jó része a fejedelem szolgálatában volt. Ezt továbbiakban is alátámasztja egy, 1591. május 27-én lezajlott birtokper, amelynek során különböző volt szentimrei tanúkat hallgattak ki.167 A per abból eredt, hogy a szentimrei Kőműves Pál, felesége és azok gyerekei meghaltak, birtokát örökös híján a szintén szentimrei More Mihálynéra bízta. Ennek férje szeretett volna kezet tenni az örökségre, mely ekkor már a város tulajdonában volt. A város pedig nem akarta külön kárpótolni ezért More Mihályt. A per kapcsán számos volt szentimrei lakos nevére bukkanhatunk, akiknek nagy része fejedelmi jobbágy volt: Berkes Mihály, Balázs György, Nicolaj Marton Anna, Zentjmrehj Miklósné Anna, András Ferenc, Péter Gergely. Szentimrei volt továbbá a fejedelem kertésze, Kertez Benedek is. More Mihályon kívül Kovács Mihálynak is volt egy öröksége Szentimrén, valamint Bethlen Györgynek birtoka, neki Székely Márton nevű szolgáját hallgatják ki. A tanúkihallgatások kapcsán megismerhetjük az egyes szentimrei határrészek elnevezését is. More Mihály az lilies (Illyés) parlagban kért és kapott kárpótlást birtokáért a várostól. More Mihálynak, Kovács Mihálynak és Kőműves Pálnénak közös erdejük volt, melyet Széna Mezőnek hívtak. More Mihály megtiltja ugyan, hogy ezt a területet használják, ennek ellenére Kőműves Pál felszánttatja és bevetteti. Faber Mihály iuratust Szentimréről hozták be a városba. Elmondása szerint olyan földet vettek el tőle, hogy megért volna 200 forintot, erdőt pedig olyat, hogy megért volna 20 forintot. Cserébe adtak Záldogban két kalangyára való széna-helyet.168 A pereskedés tovább folytatódik. Az 1591. augusztus 10-én zajlott per során, amely a város és More Mihály közt zajlik a fent említett örökség kapcsán, kiderül: a fejedelem adománya Szentimrén nem örökölhető át, hanem a város tulajdonát képezi. A felperes elmondása szerint a szentim- reiek szegény nép volt, mindenkinek része szerint földet osztottak, a 165 SzO. VII. 41. 166 „Posesionem Zenth Imreh vocatam ad arcem nostrum Udwarhelly existentem habitam” fSzOkl. III. 54.). 167 SzOkl. I. 282-283. 168 SzOkl. I. 34. 110
