Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)
utólag a királyi szándék és a birtoktulajdonosok ellenkezése ellenére bekebeleztek és meg is tartottak. 56 Az ásatás természetesen nem szolgáltatott adatokat arra vonatkozóan, hogy a Csíki-medence ebben az időszakban mely vármegye területére esett. A közeli, a későbbi Háromszék területére eső Fehér megyei enklávék alapján kézenfekvő megoldásnak tűnik azt feltételezni, hogy eredetileg Csík is Fehér megyéhez tartozott, ám a 14. századi egyházi berendezkedés inkább Küküllő felé billenti el a mérleg nyelvét. Csík ugyanis ahhoz a Telegdi főesperességhez tartozott, mely valószínűleg az egykori, eredeti Küküllő vármegye területén jött létre a székely beköltözéskor. 57 Az eredeti állapotokat a megyehatárnál konzervatívabban őrző egyházi berendezkedés alapján egyben azt is sejteni engedi 58 , hogy a vármegyei szervezet itteni kiépülése Küküllő vármegyének Fehérből való kiválásával egy időben, vagy azt követően jött létre. Az ásatás során tehát, olyan korszakban és területen, melyet az írott adatok egészen a 14. századig nem említenek, melyet a történeti, nyelvészeti munkák csupán a 13. század második felétől tekintenek ténylegesen lakottnak régészetileg sikerült 12. századi egyházi és közvetve világi berendezkedésre bizonyítékot találni. Ennek lehetőségét régészeti, helynévi, történeti adatok alapján már korábban is hangsúlyozták, 59 de mindeddig csupán a lakottságot lehetett igazolni. Ugyanakkor a második periódus méretei a korszakban kirívóan nagynak számítanak, tehát minden bizonnyal helyi szinten fontos egyházi központ lehetett. Egyéb adatok nélkül további feltételezéseket nem fogalmazhatunk meg, azt azonban elmondhatjuk Csíksomlyó központi jellege minden bizonnyal ehhez az épülethez kapcsolódik, és már az Árpád-korban gyökerezik. Az többperiódusú építéstörténet során a megnövelt szentélyek (az utolsó fázisban a hajó méreteivel egyező szélességgel) a divat mellett azt is jelzik, a A háromszéki enklávék és általában a háromszéki Árpád-kori régészeti adatok áttekintése RÁCZ 2003. A székelyek megyei területekkel szembeni foglalóellenséges magatartására több adatunk is van: 1342-ben Zsombort és Oltszemet pusztították (SzOkl. VIII. 8.), 1349-ben pedig a királyi rendeletre végzett határjárást szerették volna megakadályozni (SzOkl. I. 55.). 1366. május 9. előtt Hídvégi Jakab és Demeter oltszemi és málnási birtokait foglalták el. E falvak később betagolódtak a Székelyföldbe... Küküllő vármegye keleti részének eddig a Hargitától nyugatra eső területeket tekintették, vö. KMTL 153., 388., 666. KRISTÓ 2003, 92-93. BENKÖ 1993, 3. (8. o.); Uő: 1998, 55., BOTÁR 1999, 2001, 121-123.
