Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

Ezt már nem lehetett megkerülni. JEKELIUS monográfiájában (1932) - sőt már azt megelőzően, egy rövid közleményben (1932a) - kénytelen volt egységesen dáciainak mondani a tárgyalt medencesort kitöltő üledékek korát. Természetesen magyarázkodott, és próbálta a mundért menteni, úgy magyarázva, hogy nem „késő-dáciai" az itteni üledékek kora, mint a havasalföldi „Eugenias rétegek"-é, mivel a fauna döntő részét a Baróti-Háromszékimedence üledékeinek középső szinttájából gyűjtötte, értsd alatta: az alsó szinttáj korábbi, tehát az egész emelet jelen kell legyen. Az már kegyetlen lett volna, ha dolgozata lezárása előtt jelent volna meg Kari KREJCI-GRAF másik idevágó munkája (1932). Ugyanis abban kiszakította a havasalföldi dáciai emelet felső részét, és azt romániai emelet néven elkülönítette, új emeletét a „kora-levantei" emelettel azonosítva (1. még: STEININGER & NEVESSKAYA 1975)! Ne vessünk JEKELIUS szemére azonban semmit! Kevesen vannak, akik ekkora önrevízióra képesek! De mindenekelőtt, monográfiája őslénytani szempontból rendkívül jó, máig a legalaposabb hasonlók egyike a román szakirodalomban, és alapmunka a medencesor őslénytanát illetően. Különösen szép megkoronázása Erich JEKELIUS által, a belső-kárpáti medencékben kifejtett földtani tevékenységének. Ebben nem kevesebb, mint 75 puhatestű (60 csiga, 15 kagyló) faj és alak leírását és fényképét tette közzé a Baróti- és Háromszéki-medencéből, melyből 26 teljesen új volt a szakirodalomban. Újraértékelte a Melchior NEUMAYR. TELEGDI ROTH Lajos és Spiridon BRUSINA által leírt formákat, megmentette - legalább egy faj erejéig LŐRENTHEY Imre itteni, közöletlen őslénytani munkásságának emlékét. Az a tény azonban, hogy a JEKELIUS által leírt fauna több mint 85%-a endemikus, arra figyelmeztet, hogy nem ebben a kövületcsoportban kell igazából keresni a régiók közötti párhuzamosítás kulcsát. Irodalom - References BÁNYAI J. 1914 A barót-ajtai barnaszén terület (Jelentés az 1913. évi részletes geológiai felvételről). - MKFI évi jel. 1914-ről. 106-115. Budapest. 1916 A középajtai bamaszénterület. - Bciny. Koh. I. XLLX/5. 159-167, Budapest. 1917 Kézdivásárhely vidéke Háromszék vármegyében. - Földt. közi. XXVII/1-3. 1-20. Budapest.