Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

pontosítja. Párhuzamba állította a medencebeli gerincesfaunát a puhatestűvel, melyet LŐRENTHEY rétegbeosztása szerint táblázatba foglalt. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy mindhárom szint malakológiailag egyöntetű, nem tagolható, egységesen levantei. Következtetése, hogy a háromszéki-baróti lignitterület egész üledéksora kizárólag a levantei emeletbe tartozik. (Zárójelben elmondjuk, hogy puhatestű listája három olyan fajt is felsorol, melyeknek LŐRENTHEY adott nevet, de nomen nudumok maradtak: [Limno]cardium budai LŐRENTHEY, [Limno]cardium staubi LŐRENTHEY és Pyrgula schafarziki LŐRENTHEY.) FEJÉRVÁRY-LÁNGH A. M. (1923) egy Köpecről előkerült Ophisaurus pannonicus KORMOS nevű gyík-féle kövületét jelezte; MAIER István (1928; 1929) pedig az Ursus böckhi SCHLOSSER (szintén Köpecen talált) ősmedve szerepét pontosította a medvék törzsfejlődésében, érvekkel alátámasztva annak pliocén-kori földtörténeti helyét. A Sepsiszentgyörgyön székelő, özvegy CSEREY Jánosné ZATHURECZKY Emília és VASADY NAGY Gyula kezdeményezésére megalakult Székely Nemzeti Múzeum (BoÉR 2002) - melynek gyűjteményében már szép számmal sorakoztak a Baróti- és Háromszéki-medence üledékeiből származó ősleletek -, 1929-ben ünnepelte fennállásának félszázados évfordulóját. Ezt Emlékkonferenciával ünnepelték meg] mely alkalomra Emlékkönyvet is kiadtak. Erre az alkalomra összeállították a Székelyföld természettudományi irodalmát is: a földtanit BÁNYAI János (1929), az őslénytanit GAÁL István (1929). Ez alkalomból SZÁDECZKY-KÁRDOSS Gyula (1929) foglalta össze a Székelyföld földtörténetét, GAÁL István (1929a) pedig az őslény világ fejlődését. SZÁDECZKY-KARDOSS Gyula fennebb említett, ismeretterjesztői szinten megírt dolgozatában (1929) - bár nem hivatkozott Erich JEKELIUS nevére -, nyilvánvalóan annak nézetei szerint mutatta be a Baróti-Barcasági-Háromszéki-medencesor földtani fejlődését. GAÁL István sokkal tudományosabb igényű és nyelvezetű tanulmányában (1929a) - a címhez mérve - túl nagy teret szentel a medencesor őslényeinek rétegtani kiértékelésére (az egész dolgozat terjedelmének több mint 1/3-a). Ezt ő is érezte: ,J3elátom, ez a kitérés a Székelyföld egyéb őslénytani kérdéseivel szemben aránytalanul nagy helyet foglalt el, de hiszem, hogy egyfelől a probléma tudományos jelentősége, másfelől az első jubileumát ünneplő Székely Nemzeti Múzeum székhelyének szoros területi összefüggése az itt szóban levő vitás területtel a bővebb megbeszélést megindokolná és így elfogadhatóvá teszi. " Igen hevesen, mondhatni indulatosan támadta LŐRENTHEY korazonosítását, de még véletlenül sem JEKELIUS véleményével állította szembe, kinek müveit ugyan az említett irodalmi összeállításba (GAÁL 1929) bevette, de vitaszö-