Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

A másik írása (JEKELIUS 1923e) számba veszi a Hargita-hegység környéki hévforrásokat és azok üledékeit, arra a következtetésre vezetve az olvasót, hogy a dáciai időszak forrásai e vidéken melegvizüek voltak. Ezt egy külön cikkében (JEKELIUS 19230 továbbfejlesztette, Franz GOTTSCHICK Steinheimmedencei tapasztalatai alapján megfogalmazva, hogy a Brassói-Barótimedence dáciai korinak mondott üledékei kövült állatvilágának endemikus jellege erre vezethető vissza. A következő évben egy - a bányászati adatok szempontjából - nagyszerűen dokumentált dolgozatot jelentetett meg Erich JEKELIUS (1924). Az ilyen jellegű, forrásértékű adataira már hivatkoztunk. De lássuk, mond-e valami újat rétegtani szempontból? Hát nem. Akárhogy próbáljuk abban az olvasatban látni rétegtani elképzeléseit, melyet később, 1932-ben tálalt (1.: JEKELIUS, 1932. 12 o.), azaz, a korábbi meotiszi-pontusi korazonosítás jelentőségének bagatellizálása sántít. Egészen azonos hangsúllyal tárgyalta 1924-ben megjelent írásában is az általa meotiszinek, pontusinak, dáciainak, levanteinek és negyedidőszakinak tartott összleteket, minden különösebb, újabb, vagy meggyőzőbb érv felsorolása nélkül. Ami JEKELIUS itt használt rétegtani beosztását illeti, ezeket Heinrich WACHNER (1925) - aki ekkorra végképpen a földfelszínalaktan területére irányította kutatói figyelmét - elfogadni látszik azt, de BÁNYAI János már nem hagyta szó nélkül. Még 1924-ben megírhatta cikkét, melyet azonban csak 1927-ben közölt a Természettudományi Közleményekben. De mielőtt ennek tartalmát elemeznénk, ígéretünk szerint, ejtsünk szót BÁNYAI János pályája alakulásáról. A kézdivásárhelyi születésű BÁNYAI János (1886-1971) természettudományi pedagógusként kezdte pályafutását Abrudbányán, ahol az iskolának összeállított kőzet- és ásványgyüjteménye révén figyelt fel rá PAPP Károly és LÓCZY Lajos. Ez utóbbi, mint a Földtani Intézet igazgatója, meghívta külső munkatársnak (KISGYÖRGY 1973). Külföldi ösztöndíjjal segítette, hogy földtani alapképzésben felzárkózhasson, így jutott el a Jénai Egyetemre és a Berlini Bányászakadémiára. 1916-ban megnősült, majd ezt követően, a Székely keresztúri Tanítóképző tanári állását fogadta el. Itt érte a hatalomváltás. 1921-ben, Ludovic MRAZEC felkérésére a bukaresti Földtani Intézet külső munkatársaként kapcsolódhatott be annak munkálataiba. Ezzel rendkívüli szerencséje volt, hiszen a két világháború közt ez volt a legtöbb, amit magyar geológus kutatópályán megvalósíthatott. Rajta kívül ezt a lehetőséget az otthon maradt fiatal, élvonalbeli földtanászok közül csak TÖRÖK Zoltán ragadhatta meg, segesvári tanár korában. BALOGH Ernő és TULOGDY János a Ferenc József Tudományegyetem felszámolása után az