Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)
A feltárt felületben zárókő vagy osztó nem került elő, így a boltozat jellegét nem ismerjük. A szentélyben két téglapadló nyomát találtuk meg, melyeket a folyamatos temetkezések miatt a 18. századra a többször pótolni, javítani kellett. 27 A felső téglapadló eredeti szintjét az északi szentélyfal mellett (a korábbi szentélyfal feletti részen) jelzi -173 cm-en, másutt, a szentélybelsőben a sírok okozta süllyedés miatt a -215 cm mélységet is eléri. A padló szövetében K-Ny irányú egyenes elválás látható. A téglák alatti habarcságyban szintén látható volt az elválás, ami arra utal, hogy a padló megbontását követően újrafektették a téglákat. A süllyedésnél, a téglapadló alatt különböző összetételű földrétegek voltak (homokos-kavicsos, agyagos kevert föld két rétegben), melyeket nyílván a folyamatos süllyedés kiegyenlítésére terítettek ideiglenes járószintekként. A szentélyfal belső oldala menti 120 cm széles sávban (a korábbi periódus visszabontott alapfalán) a felső téglapadlópadló habarcságya alatt egyenletes homokos-kavicsos feltöltés volt, ez alatt egy korábbi téglapadló maradványa. Az agyagba rakott téglapadló részlete (téglaméret: 15 x 3,5 x ... cm), sárga homokágya és néhány téglányi kis szigete csak itt ill. kis foltban a szentélylépcső mellett maradt meg, a szelvény többi részén későbbi beásások eltüntették. A szentélyfal (II. fal) belső vakolatának lefolyására az alsó téglapadló homokágya ráfedett. A 2. szentélypadló alatt sima habarcsos felületet találtunk, mely néhol ugyan feltöredezett, de valószínűleg egy korábbi (3.) járószint lehetett. Erre folyt rá a gótikus szentély északi, belső falának vakolata (II. fal). Ez a 3. járószint fedte a II. periódus északi, visszabontott szentély falát. (8. kép) A középkori szentély kutatási felületünkbe eső részében több rétegben tártunk fel sírokat. Ezek a bolygatott felső téglapadló, és hiányzó korábbi járószintek, ill. mélységük (-259 cm a legmélyebb sír), koporsóik állapota és, betöltésük alapján kései, 17-18. századi temetkezések, melyek a korábbi sírokat teljesen eltüntették. E sírok mellékletet nem tartalmaztak, egyetlen kivétel a 17. sír, melynek medencéjére, nyilván rontáselhárítás céljából, sarlót helyeztek (!). (10. kép) A szentélyt és a hajót kő lépcsőfok választotta el. A lépcsőhöz felhasznált kövek egyikének alján hosszanti vályú húzódik, a faragvány eredeti funkciója kérdéses. Egy berekeresztúri példa jól szemlélteti, hogy a templomba való temetkezések a járószintek meg-megújítását vonták maguk után: „a Temetést szépen elegyenesítse, ki ha rútul hagynánk, flor. 5 bírságolhassanak". IMREH 1983, 283.
