Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - SOS TIBOR: Részadatok Miklósvár (Kovászna megye) és környékének kétéltű- és hüllőfaunájához; a hozzájuk fűződő hiedelemvilág elemzése

Következtetések A Miklósvár környéki herpetofauna a szakirodalmi adatok, a helyiek és a saját megfigyeléseim alapján 27 fajból áll, amiből 1 szalamandra-, 3 gőte-, 11 béka-, 2 teknős-, 4 gyík- és 5 kígyófaj. (1. táblázat) Ennek ellenére a vizsgált területen a szakirodalom által jelzett vöröshasú unka, a zöld gyík és a fali gyík előfordulása megkérdőjelezhető. Azonban a keresztes vipera előfordulása várható. A mocsári béka jelenlegi előfordulása a területen ugyancsak megkérdőjelezhető, ismerve az Olt menti terület nagyfokú mezőgazdasági művelését. A megkérdezettek ismerete szerint csak egyetlen, a helyiek által ismert fajhoz kötődő hitek és hiedelmek vannak. (1. táblázat) A vízisikló fontos szerepet kapott a tejlopásos és a házikígyós hiedelmekben is. A keresztes viperához is kötődnek hiedelmek, de ezek valószínűleg nem helyi eredetűek, mert a megkérdezettek nem ismertek viperás helyeket, és mindig más vidékekről származó történeteket meséltek el. A varangycsoport két faja (a barna és zöld varangy) is fontos szerepet kap a helyi hiedelmekben. A varasság okozóikként és a boszorkányság kellékeiként emlegetik. Általánosan a békák (a farkatlan kétéltűek) és a kígyók csoportja keltette fel a helyiek figyelmét. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a más vidékeken és bizonyos népek hiedelemvilágában gyakran szereplő tüzet tűrő szalamandra, a lenyelt és a gyomorban óriásira megnövő gőték, a népi gyógyításban felhasznált és a békaesőkben szereplő unkák, az időjós levelibéka és a mérges harapású gyíkok (főleg a zöld gyík) nem jelennek meg a helyi hiedelemvilágban (Kiss 1985; GUB 1996). Azonban a jelen munka nem törekedhetik a teljességre, a megkérdezettek kis száma miatt sem, így hát természetesen további hitek és hiedelmek még felfedezésre várnak. A viszonylag gazdag herpetofauna, valamint a hit- és hiedelemvilágban szerepeltett kisszámú fajok kontrasztja arra a következtetésre irányítanak, hogy a jelenkori hit- és hiedelemvilág régi gyökereken alapszik, amit a közösség nem szőtt át új elemekkel és saját megfigyeléseivel, tehát a régről hagyományozott képet kevésbé tarkítja. A kapott eredmények szerint a gyakori vízisiklóhoz nagyszámú hit és hiedelem kötődik, de ez nem érvényes a sárgahasú unka, a gyepibéka vagy a fürgegyík esetében. Valószínű, hogy sokszor a furcsább kinézetű, érdekesebb viselkedésű, rejtőzködőbb faj lesz a babona közkedveltebb alakja.