Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)
szórványcsontjai is előkerültek. A 10. sír alatt fekvő 14. sír és az általa bolygatott nagyobb váz tehát vélhetően 12. századi és a sírföldbe belekeveredett törmelék alapján állítható, hogy ekkor a templomdombon már állt kő templom. Egyelőre nyitott marad annak az eldöntése, hogy ez a keltezés pontosan melyik épületre vonatkoztatható. A templomban folyó feltárás során, több helyen találtunk még olyan sírt, melyeket feltételesen egy korai templom körüli temető részeinek tarthatunk. Két sír esetében a sekély mélység, a tiszta betöltés ill. a tájolás miatt valószínűsíthető, hogy az elhunytakat még az általunk feltárt alapfalakhoz köthető templom építése előtt hantolták el: az 5. és a 19. sír (2/a és 4/a szelvények) tájolása eltér a középkori falak, és a többi sír tájolásától is. Nagyon sekély mélységű, lekerekített sarkú sírgödreik betöltésében ismételt vizsgálat ellenére sem találtunk kőépületre utaló szennyeződést (habarcs-, mész- vagy téglarögöket). A későbbi sírok bolygatásától mindkettőt a véletlen mentette meg, az 5. sír fölé a sekrestye épült, a 19. sír viszont részben a későbbi szentélylépcső alatt húzódik (a lépcső alól kinyúló koponyát már egy későbbi sír gödre vágta). Mindkettőben melléklet nélkül elhantolt gyermek nyugodott. Noha önmagában a betöltés tisztasága nem jelentheti feltétlenül a tárgyalt sírok „korai" voltát, mégis azért tartjuk lehetségesnek ezeknek az első kő templommal összefüggő keltezését, mert nem valószínű, hogy az Árpádkorban templombelsőbe temették volna őket, és a sírok későközépkori datálását a régészeti megfigyelések (elhelyezkedés, sírmélység, és a betöltés) nem támogatják. 7 E néhány temetkezésben tehát egy kora Árpád-kori temető részletét gyaníthatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy e kérdésben a további kutatásoktól várható végső válasz. A hajó méretei (közel 14 m hosszú, alapozásának szélessége 150 cm), jól jelzi, hogy az épület már valószínűleg nem egyszerű falusi plébániatemplom, hajómérete kétszerese az ismert székelyföldi Árpád-kori átlagos hajóméreteknek. 18 Az épület valószínűleg teljesen elpusztult/lebontották és falait legalább részben elhordhatták. Erre látszik utalni az a tény, hogy omladékos maradványai fölé fekete föld került, ill. az a megfigyelés, hogy a 4b szelvényben a 29. és 35. sírt gyakorlatilag belevágták az alapozásba. E sírok ugyanis a IV. fal déli falsíkjától (ez az V. fal későbbi köpenyezése) 70 cm-re, míg az V. fal itt A templomok belsejében csupán az Árpád-kort követően válik általánossá a temetkezés, Id. RlTOÓK 1997, 168. BOTÁR 2001, 141-142.
