Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ - SZŐCS IMRE: A Fiság völgye régi kötött nagykapui

A kapu mint szimbolikus tárgy A kapu, eredeti rendeltetése értelmében mindennapi használatra szánt, funkcionális elem, amely a telek védelmét szolgálja. A régi települési rendben a védelemnek jelentős szerepe volt: vadak közelíthették meg a telkeket, ellenséges hadak támadhattak a keservesen összegyűjtött vagyonra. A védelmi funkciónak viszont napjainkban egyre kisebb a szerepe. A kapuk egyre inkább szimbolikus építményekké válnak, amelyek a lakók anyagi viszonyait, esztétikai igényeit jelzik a külvilág számára. A régi vagy az új elem előtérben maradása / kerülése nem pusztán az archaikus elemek iránti szeretetnek, a régiségek megbecsülésének a jele. Bár a napjaink kulturális interpretációjában a régi kötött nagykapuk megmaradását elsősorban identitásjelölő funkciójukhoz kötik, ez túlságosan egyszerű és egyoldalú magyarázat. A faluban lévő régi kapuk kb. 30%-a azért maradt fenn napjainkig, mert a tulajdonosoknak nem volt pénzük azok kicserélésére. Ebben az esetben a kapu gazdái ellenszenvvel fogadják azt az idegent, aki a régi kapujukat szóba hozza. Úgy érzik, személyes kudarcuk tapintatlan tudtul adása a kapu lefényképezése. További jelentős réteg lakatlan telek előtt áll, tehát egy rég eltűnt falusi életmód tárgyi jele, amelyet kegyeletből vagy pedig egyszerűen csak nemtörődömségből hagytak a régi gazdaság előtt. Fiság völgyi viszonylatban elég jelentős azoknak a kapuknak a száma, amelyek a székely öntudat jeleiként állnak még mindig a telek előtt. Ebben az esetben a kapu a család jelentős történelmi múltjának, illetve a magyarságának a reprezentációs eleme. Az utóbbi réteget több apró jelről fel lehet ismerni: az öntudatjelölő funkciójú kapukat felújítják, zsindelyzetét cserélik, kaputükrének töredezett deszkázatát újracsinálják. Nem ritka az sem, hogy a régi kaput lebontják, és helyette új, korszerűbbnek ítélt „székelykaput" állítanak. A kapuk fennmaradásának okai jelentősen befolyásolják annak további sorsát is. Az elemzett településeken kialakulóban van egy olyan értelmiségi viszonyulás, amely a kaput mint turisztikai látványosságot értelmezi. Ez a réteg számára a kapu a múlt megkonstruálásának egyik jellemző eszköze,

24 amelynek szerepe nem pusztán az identitás jelölése, hanem az archaikum mint esztétikai minőség vonzási erejének kihasználása is. Az értelmiségi réteg tudatos befolyásolással a hagyomány divatját próbálja megteremteni, ennek érdekében például a térségben működő hagyományőrző csoport a népi kultúra elemei számára a modern mindennapokban próbálnak helyet teremteni. E csoport GAGYI József: Örökített székelykapu. Marosvásárhely. 2004. 54.