Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ - SZŐCS IMRE: A Fiság völgye régi kötött nagykapui

mm a) b) 4. ábra. a. A csíkmenasági Incze-kapu; b. Részletfotó HUSZKA a sóvidéki kapuk jellegzetes díszítményeként ismerteti a szőlőfürtöket. Összehasonlítva viszont a két tájegység stílusát, a sóvidékiek mind arányaikban, mind a faragvány megformálásában teljesen eltérnek az alcsíkiaktól. Vagy egy korábbi, napjainkra már teljesen eltűnt alcsíki típus utolsó példánya e kapu, vagy pedig a megrendelő a más tájegységek motívumkincséből inspirálódott. Joggal feltételezhető az is, hogy a Csíkban oly gyakori barokk oltárképek faragott szőlőfürtös széldíszei szolgálhattak a faragó mester számára előképként. Az 1830-70 körül készült vegyes díszítményű kapuk vannak a legnagyobb számban elemzett övezetünkben. Mintaállományuk eléggé egységes: a kapulábakra gyengén kidomborodó, lapos faragású virágtő kerül, amely időnként stilizált szögletes edényből, kötélmotívumból vagy pedig legyezőszerű félköríves faragványból nő ki. A leggyakoribb e töveken a tulipán és a nefelejcsszerű apró szirmú virág. A típus egyik szép példája a Bánkfalva 333-as szám alatti, Madár Mózes és Gál Borbála által építtetett 1835-ös évszámú kapu, melynek lábán csigavonalakból kinövő tulipán látható. A lábdíszítmény még részben visszautal az előző típusra, tulipánja erősebben kiemelkedik a kapuláb síkjából. A Bánkfalva 136. szám alatti, 1841-ben épített kapu lábán megfigyelhető, hogy még alkalmazzák a félkörökből formált, kötélt imitáló díszítményt is. /. m. VI.