Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

egymás mellett megmaradni, s ennek következtében vagy egy szisztematikus hiedelemkör jön létre, vagy dominánssá válik valamelyik a kettő közül. KESZEG továbbá megjegyzi, hogy a mezőségi hiedelmek esetében gyakori a román képzetnek a dominanciára jutása, s ezáltal a hiedelemképzetek keveredése.

28 A hiedelemképzetek keveredése abban is megmutatkozik, hogy az urszita típusú rontás a gyimesiek képzetkörében a székelyek körében is élő hiedelemképzetekhez hasonulnak, de ugyanakkor román hatást is mutatnak. Az urszita megnevezés a román ursitoare-bő\ származik és annak magyar megfelelője a sorsvetés. PÓCS Éva a sorsvetést szavazásként megjelenített divinációként nevezi meg. Bolgár valamint görög példák azt mutatják, hogy a sorsasszonyok gyermekek születésekor felírják azoknak homlokára sorsukat, vagyis azt, hogy azok milyen körülmények között fognak meghalni.

29 A gyimesekben előforduló urszita már nem ezt a képzetkört testesíti meg, hiszen ezekben a hiedelmekben szó sincs olyan sorsasszonyokról, akik determinálják a gyermekek sorsát, azonban a rontók személyében felfedezhetjük a mások sorsának befolyásolására való törekvést, amely rendszerint az egyén megbetegítésében, halálában nyilvánul meg. Egy előzetes gyűjtés alkalmával Timár Teréz a fermekás asszonyok rontásait beszéli el. Ez alkalommal újból előkerülnek ilyen jellegű történetek, de érdekes módon a rontás okozójaként már nem a. fermekás asszonyt nevezi meg, hanem az urszitás kifejezést használja. KRUPA András boszorkányokkal kapcsolatos írásában többek között azt hangsúlyozza, hogy, ha a népi terminológiából indulunk ki a hiedelemlényekről kialakítható egyfajta csoportosítás, azonban ha a tartalmi jegyeket vesszük figyelembe, azoknak felborul, spekulatívvá válik a csoportosítása.

30 Akárcsak a hiedelemlények kapcsán, a rontástípusok esetében is megfigyelhető egyfajta keveredés; átfedések vannak a különböző rontások között. KESZEG Vilmos: A román pap hiedelemköre. Ethnographia. CVII. évfolyam, 1-2. 1996. 151. PÓCS Éva: Sors, bábák, boszorkányok. Archaikus sorsképzetek a Közép-KeletEurópa hiedelemrendszereiben. In: PÓCS Éva (szerk.): Sors, áldozat, divináció. Janus - Osiris, Budapest, 2001. 207. KRUPA András: Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok. Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Művelődési Osztálya, Békéscsaba, 1974. 219.