Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben
gyógyító sem tudja megakadályozni a halál bekövetkeztét. Más rontáselbeszélések ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a megrontott félnek azért kell meghalnia, mert orvosi beavatkozás történik, s mivel orvosok nem tudják kezelni a rontást, így a műtét végképp megpecsételi a beteg személy sorsát. Az adatközlőkben fel sem merül az, hogy esetleg szervi megbetegedés, vagy valamilyen pszichés szinten megnyilvánuló betegség okozza az egyén leépülését. A közösség tagjai a betegség okaként a rontást nevezik meg, ezzel egyfajta védezési technikát alkalmaznak a velük konfliktusban álló személyekkel szemben. BALÁZS Lajos írja ezzel kapcsolatban, hogy egyfajta pszichogén halálelőidézésről lehet beszélni, mivel a halál előidézése egy adott személy pszichés állapotából fakad, aki azt ellenségére irányítja a fekete mágia valamilyen eszközével. 26 Az adatközlők többsége az urszitát ember ellen irányuló rontásnak tartja, azonban nem egységes a kép e tekintetben sem, hiszen az egyik adatközlő Timár Teréz a tehén megbetegedéséhez fűződőén említi, hogy annak azért romlott meg a teje, mert urszitát vetettek. 7 Timár Teréz fogalomhasználatában az urszita és csinálmány ugyanazt fedi. Véleménye szerint a román nyelvterületen élő csángók használják gyakrabban az urszita kifejezést, az ő közösségükben is ismeretes a fogalom, viszont a csinálmány fogalma sokkal elterjedtebb. Az asszony e két fogalmat felváltva használja. Az urszita kifejezést rávetíti az amúgy korábban csinálmány ként tárgyaltakra. Ez abban is megnyilvánul, hogy a rontó asszonyt urszitás asszonynak nevezi. Véleménye szerint az urszitcis, illetve gurucsás között nincsen különbség, annak megnevezése egyénenként változik. KESZEG Vilmos mezőségi hiedelemgyűjtése kapcsán azt hangsúlyozza, hogy a román és magyar mitológiában megtalálható hiedelemképzetek egymás vonzáskörébe kerülhetnek, azonban e két hiedelemkör hosszú távon nem képes BALÁZS Lajos: Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1995. 244. Az urszitáról, egyet mást ...nagymamámtól maradt vissza, hogy aki valamelyikvei haragba vót, vaj nem tudtak megegyezni urszitát vettek. Mondjuk én nem hiszem, csak van aki..., a régiek hitték. Ha valaki elbetegedett, doktor sem volt ennyi, mindegy na... urszitát vettek. Osztán azokot aki megbetegedett szentelt vízvei hintették, s imádkoztak, hogy az urszita távolodjon. Hogy osztán ez igaz vót vagy nem vót igaz, én se tudom. Nagymamámtól hallottam. S akkor még olyant is mondtak, hogy amikor a tehén kellett megborjúzzon, akkor utána nem adtak senkinek ki kölcsönt se, met akkor az elvitte a szerencséjét, s urszitába tette. S ezt így tartsák, hogy a tehén es mikor megborjúzik, akkor nem adnak senkinek semmit, hogy ne tegye urszitába, nehogy elvigye a szerencséjit. (Adatközlő: Timár Teréz)
