Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

A tanulmányban azt vizsgálom, hogy az urszita típusú rontás hogyan helyezhető el a Gyimesfelsőlokon fellelhető más rontástípusok között, valamint szakirodalmi vonatkozásban e rontástípusnak melyek az előzményei, ugyanakkor más helyeken milyen formái ismertek. Továbbá azt vizsgálom, hogy miért éppen ezzel a rontástípussal szolgálnak a közösség tagjai különböző bajok magyarázatára, s emellett megfigyelem azt is, hogy mennyire nevezhető általánosnak egyik adatközlőm kijelentése, mely szerint az urszita az összes rontástípus közül a legveszélyesebbnek tekinthető. Azt is kutatom, hogy jelen esetben kik azok a jósok, jósasszonyok, akikhez a közösség tagjai fordulnak urszita rontás esetén, célom megfigyelni, hogy az esetek többségében e jósok, jósasszonyok közösségen belül vagy azon kívül helyezkednek el. A kutatást részben olyan Gyimesfelsőlokon élő emberekkel végeztem, akik már korábbi gyimesfelsőloki gyűjtéseim során interjúalanyok voltak, másrészt olyan emberekkel is felvettem a kapcsolatot, akik elmondásuk szerint közvetetten vagy közvetlenül részesei voltak az urszita típusú rontásnak. 2. A rontás fogalma A rontás az egyik legfontosabb mágikus eljárás. Több elnevezése is előfordul, ilyenek például a tétemény, a csinálmány, megcsinálás, bántás vesztés.

1 A fogalom a boszorkánynak tartott személy más emberre irányuló ártó cselekedetét fedi. E cselekedettel a rontó fél az áldozat egészségében, javaiban vagy kapcsolataiban tesz kárt." Rontásként értelmeződik a termesztett növények rossz terméshozama, a tejhozam csökkenése, a különböző házimunkák sikertelensége, a szerelmesek egymástól való elhidegülése is, valamint az ember, illetve állat megbetegedése.

3 A rontás leggyakrabban az ártó félnek az érintésével, rontó szereknek a megetetésével, megitatásával, különböző tárgyak küszöb alá vagy udvaron való elhelyezésével, illetve földbe való elásásával történhet. 4 Rontás esetén a ORTUTAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Negyedik kötet. N-Szé. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 368. 2 KOMÁROMI Tünde: Hat boszorkány rontásai. Kolozsvár, 1584. In: SZABÓ Árpád Töhötöm (szerk): Életutak és életmódok. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2002. 29. 6. 3 DÖMÖTÖR (főszerk.): Magyar Néprajz. Népszokás, néphit, népi vallásosság. VII. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 684. 4 PÖCS Éva: Szócikkek egy mágiaenciklopédiához. Ethnographia. 115. évfolyam, 1. szám, Budapest, 2004, 21.