Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - FARKAS IRÉN: Hagyományos népi gyapjúszőttes csíkban: a cserge

során. A természettel együttélő székelyföldi társadalom minden rétege beépítette még ebben az időben családi gazdaságának hozadékai sorába a zsákmányolható természeti javakat. "

13 Szólnunk kell röviden arról is, hogy Erdélyben ebben az időben, mind a céhes, mind a népi gyapjúfeldolgozás rendkívül fejlett volt, változatos termékeket állított elő. A legfontosabb a viselethez szükséges posztó,

14 ami az erdélyi viseletben hangsúlyosabb, finomabb változatai a felső rendűek, a durvább, egyszerűbb posztók az alsóbb rendűek viseletében bírnak fontos szereppel

15

. Ebben az archaikus életmódban, a gyapjúfonal felhasználása a csíki parasztgazdaságban igen sokoldalú. Ehhez hozzájárult a vidék zord időjárása, kemény telei is, aminek köszönhetően hangsúlyosabb szerepet kap a gyapjúnemű, mindkét nem viseletében, de a lakás, az ágy „öltözetében" is több gyapjúholmi fordul elő. A paraszti lakásbelső dísztextilíája a festékes vagy kilim szőnyeg

16 a 18. században általánosan elterjedt volt. A cserge, a pokróc, a szőrabrosz és gyapjúlepedő, szövésmódban különböző, de párhuzamosan használt szőttesféle, mellette a 17. századtól a tehetősebb falusi társadalmi rétegek használatában a paplan is megjelenik. Más pokrócféleség a lótakaró, amit pokrócként, lazsnakként említenek a régiségben.

17 " Csík-, Gyergyó-... 2002. TAKÁCS Péter kommentárja az Urbárium leírásában. 30.1. 14 KOVÁCH - BINDER 1981: 63-64.; ESZT.; MNL, 1977-83. 4. k. Ld. szócikkek. Erdélyben az 1300-as években alakulnak meg a posztócéhek, főként a szász székekben: a szebeni, segesvári, szászsebesi és szászvárosi céhek. Az erdélyi posztó nagyon keresett volt. A 17. században a kecskeméti szürszabók Erdélyből és a szász székekből csempészik a posztót, mivel a fejedelem megtiltotta kivitelét. Ismert volt még a nagydisznódi, a habán posztó, de különösen a brassai posztó, amiből harisnya, szoknya, dolmány, mente, pokróc is készült. ^ Az alsóbb rendeknek, jobbágyoknak, zselléreknek, szolgáknak tilos volt festett posztóból készült viseleti darabokat hordaniuk. Ezért is lett a közrendiek viselete a szürke, a barna, a fehér. 16 A festékesnek gazdag irodalma van. A csíki székely festékesekröl bővebben: FARKAS 1998. 17 ESZT. Szócikkek; MÉSZ. A cserge szó önmagában 'takarót' jelent. A lazsnak = lótakaró, takaró. Szláv eredetű népnyelvi szó, a köznyelvben már csak 'lazsnakol', 'ellazsnakol' származéka él, ami annyit tesz: 'elver, elpáhol'. Lópokrócként is értelemzik. Erre a fogalomra 1. még a csótár = díszes lótakaró. Jelentette a lószerszámra díszítésül aggatott sallangot is; hasonló tartalmú a pléd = rendszerint kockás mintájú angol gyapjútakaró; pokróc - durva gyapjútakaró, általában 'lópokróc' jelentésben; használt még az illemtanban, a durvaság kifejezésére.