Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Elemi oktatás Csíkszékben 1571-1800.1. rész

Szárhegyen Portik Sámuel a gyermekeket tagadhatatlan, hogy keresztény szellemben neveli. Tekerőpatakon a gyermekek telente járnak iskolába, minthogy értenek a gazdálkodáshoz, az otthoniak gyakran munkára fogják őket. Kilyénfalván, amikor a gyermekek begyűlnek az iskolába, a kántor, Portik Ferenc magyarul és latinul tanítja őket. Gyergyóújfaluban magyarul és közepesen latinra tanítják az iskolásokat. A 1817-es vizitációkor Alfaluban emlékeznek arra, hogy Szabó József plébános idején (1770-es, 1780-as évek) a középiskolai principista osztály tananyagát is tanították. Deinen Zöld Péter plébános azt jegyezte meg, hogy némelyek nem törődnek a gyermekeik nevelésével. Csíkszentmiklóson Sándor Lajos plébános nehezményezte, miszerint a szülők az állatok mellé küldik a gyermekeket, így nincsen kinek a keresztény hit dogmáit megtanítsák.

48 Még a 18. század folyamán kelt iratokban sem találkoztunk olyan feljegyzéssel, amely a számtan tanítására utalna. A tanítók többségének a munkája megfelelt az akkori társadalom alacsonyra szabott igényének. SlPOS Gábor mondja, hogy „a tantárgyak száma, az oktatás módja legfőképpen az oskolamester felkészültségétől, hivatástudattól függött ". Segédeszközként szemléltetésre használták a homokládát és a viasszal bevont falapot. Akik haladtak, azok rátértek a papír és tinta használatára. A tankönyvekről igen keveset tudunk. Ábécés könyvek, katekizmusok inkább csak a tanító kezében foroghattak, legfennebb a módos szülők gyermekei rendelkezhettek ilyenekkel, ha rendelkeztek egyáltalán. SEBESTYÉN Kálmán a 18. század végéről származó kivételes jelentőségű pedagógiai dokumentumra bukkant: a székelyudvarhelyi Kis Gergely professzor, református iskolafelügyelő magyarázó textusára, amelyben az elemi iskola céljait, feladatait jelöli meg. Az akkori korhoz képest lényeges útmutatásokat tartalmaz. Édesgessék a gyermekeket az iskolához, durván nehogy elriasszák őket. Mondjanak bibliai történeteket, Aesopus fabuláit meséljék el nekik. A gyermekek használják írásra a szokott kicsi táblákat, amelyeket magukkal hordoznak. A mester a fekete táblára írogassa fel a betűket, utána a gyermekek pennával róják a viaszos táblára, majd papírosra. Énekelni is szoktassa őket. A kottát írja fel a fekete táblára. Számtanból a mester tanítsa GyÉLt. Az 1776-os, az 1817-es vizitáció iratai.