Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - BENEDEK ÉVA: Két 18. századi csíksomlyói hangjelzett liturgikus töredék restaurálása

A fontosabb anyagvizsgálatok elvégeztével bebizonyosodott, hogy az íráshordozó merített papír, a vászon len, a tinták és színezékek vízben oldhatatlanok, a ragasztóanyagok természetes alapanyagúak. A munkaterv elkészítésénél figyelembe vettem a restaurálási etika azon elvét, hogy minden elkerülhető, fölösleges beavatkozás, esetleges szétbontás a tárgy eredeti épségét veszélyeztetheti.

5 Ezért a jó megtartású, szilárdan álló kasírozást a hatékonyabb tisztítások (esetleg egy nedves kezelés) elvégzése miatt, nem áztattam szét. Fertőtlenítésre nem volt szükség, így a restaurálási müveleteket felületi, száraz tisztítással kezdtem, amelyhez puha szőrű ecsetet, majd wishab szivacsot használtam

6

. (6. kép) A tisztítás után sok felületi szennyeződés, por, piszok távolodott el. (7. kép) Mechanikai úton, orvosi szike segítségével, és kissé nedvesítve sikerült fellazítani a fölösleges ragasztóanyagot, ami esztétikai szempontból is zavaró volt. Japán fátyollal és Glutofix 600 (metil-cellulóz) ragasztóval megerősítettem a széleket

7

. (8. kép) A horzsolások és hiányok kiegészítését az eredetihez hasonló vastagságú és színű japán papírral végeztem.

8 A nagyobb lyukak alápótlásánál vigyáztam, hogy szintben egyenlő legyen az eredetivel. A restaurálási munkafolyamatoknál előtérbe helyeztem azon anyagok használatát, amelyek bármikor visszafordíthatóak, azaz reverzibilisek.

9 A restaurált hangjelzett liturgikus töredékhez sem történetileg, sem esztétikailag nem illett a stilizált keret. A ráma kicserélésénél a legfontosabb érv az volt, hogy a kiállított műtárgy mindkét oldala olvasható, látható legyen. (9, 10. képek) Dr. KlSSNÉ KOROMPAI Bernadette: A restaurálás története és etikája. Budapest, 1989. 1-6. Az 1035-ös puha és 1036-os kemény wishab szivacsot használtam, kék és sárga színösszetételben. A MC fehér vagy sárgásfehér por, hideg, langyos vagy 50 °C alatti meleg vízben semleges, 3-12 pH tartományban savval és lúggal szemben ellenálló, fényálló, színtelen, íztelen, szagtalan, fiziológiailag ártalmatlan kolloid oldatot képez. Az oldat pH-ja semleges körül van, vagy enyhén lúgos, 7-8 közötti érték. (KASTALY Beatrix: Ragasztóanyagok a könyvkötésben, könyv és papír restaurálásban. OSZK, 1991. 17.) Japán papír: jó alapanyagú, savmentes, nedvesítésre kis méretváltozást szenved. A japán papírok készítéséhez használt rostok (kozo, mitsumata, gampi) egészen más jellegűek, mint az európai papírokénál használtak (len, kender, gyapot), mégis jó minőségük miatt a papírrestaurálásban a legnagyobb fontossággal bírnak. GALLI Katalin: Régi, becses könyvek ápolása és restaurálása. Budapest, 2006. 157-158.