Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek
Jánosnak és SZIGETHI-GYULA Mihálynak a 17-18. században kelt, egy-egy időszakot felölelő kollégiumtörténete, majd Koncz József, Kis Ferencz és P. Szathmári Károly a millenium ünnepének fényében íródott nemzeti szempontból elfogult kollégiumtörténetei, a 20. század második felében pedig KÓCZIÁNY László, JAKÓ Zsigmond, SZABÓ Miklós, SPIELMANN Mihály, TONK Sándor, SlPOS Gábor és SZÖGI László az iskolák diáknévsorainak összeállításában évről-évre haladva térképezték/térképezik fel a kollégiumok helyét a közösség politikatörténetében, társadalomtörténeti és eszmetörténeti vonatkozásaiban. Dolgozatomnak az a célja, hogy a marosvásárhelyi és nagy enyedi ev. református kollégium tanulói bel-életének, deákká avatásának, az öltözködési és hajviseleti szokások kutatásmódszertani javaslatát fogalmazza meg; módszertanában a társadalomtörténet és a filológia segédtudományait használja fel a források értelmezésére. Három alapvető fontosságú pontból indulok ki. Az erdélyi oktatástörténet kettős, dichotomiális szellemiségű: egyrészt, egy erdélyi magyar nyelvű egyetem hiánya, amely csak a 19. század végén alakul meg Kolozsváron (a 16. századi kolozsvári jezsuita iskolának a latin az oktatási nyelve, többnyire lengyel származású jezsuita páterek által vezetett, Európa szerte közismert kollégium volt), másrészt a színvonalas kollégiumok jelenléte, amelyek olyan tudással halmozták el tanulóikat, amellyel megálhatták helyüket a neves európai académiákon, universitásokon. Ehhez kötődően szeretném leszögezni, hogy a kollégiumok történetének kutatása elválaszthatatlan az abból kiinduló diák életrajzának, életközösségének kollektív megrajzolásától. Doktori dolgozatom témája ennek az utóbbi kérdésnek a körbejárása, a 18. század hatvanas, hetvenes évtizedeiben az erdélyi kollégiumokból származó, külföldi egyetemeken tanuló akademizánsok által készített magiszteri és doktori dolgozatai alapján. Az erdélyi papi és laikus adminisztráció pilléreit jelentették a külföldön tanultak, az academiták. Tudománytörténeti szempontból nézve externaíista, kontraktuális educatio az a folyamat, amelynek megrendelője az egyházi vagy világi intézmény vagy patrónus - nevezhetnénk ezt ma a külföldi egyetemjárás kutatóinak eredményei nyomán. A »bölcsessegre való törekves« jegyében azt támogatja a szürke állomány megrendelője, aki a beneficiumban megnyilvánuló nemeslelkűségét viszonozva évek hosszú során papként vagy laikusként visszaszolgáltatja támogatójának az academián tanultakat. Az erdélyi deákok külföldi egyetemjárása az első európai egyetemek alapításával kezdődik el, Bolognába, Párizsba, Lengyelországba, Csehországba, a német és holland nyelvterület egyetemeire és a ködös Albionba több erdélyi
