Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról

gatás szabatos ideje ma még nem határozható meg. De az bizonyos, hogy a 13. század első évei és negyedik évtizede közén zajlott le. Szerintem ez az időben és térben is két alkalommal lejátszódó népmozgás két különböző magyar csoportja mutatható ki napjainkban a moldvai csángók körében. V. Az alábbiakban ismertetem a csángó szó részemről fölvetett új értelmezését. Még az egészen új keletű nyelvészeti-néprajzi kiadványok sem mondanak többet a 18. század végén

5 megfogalmazottnál. Mindez pedig (egyelőre az enyémmel együtt!) csak merő találgatás. Ráadásul csupán a „csángók" még csak nem is ősibb rétegére vonatkoztatják azt. Mind a „kóborló", „vándorló", „csúnya beszéd" stb. értelmezést ismételgetik. Egyúttal (régebbi vagy mai) gúnynévként tárgyalják. Eme érthetőn rövid közlésemből óhatatlanul hiányzik sok minden. De talán még így is meggyőző lehet. A másutt kifejtett, igen részletes elemzésem alapján

6 kiderül e kérdés rendkívül bonyolult volta. A részletek kényszerű elhagyása miatt most csak ennyit: megfigyeléseimre s elemzéseimre támaszkodva - mint fentebb írtam - nem fogadom el az eddigi vélekedéseket. (Igaz, nem vagyok nyelvész!) Értekezésem elejéről (is) ismert: a csáng ige az 'ide s tova kereng' ige folyamatos melléknévi igeneve, s a szótárak adta melléknévi alak 2., azaz 'kóborló, vándorló' értelem lehet (de csupán lehet!) a csángó szó eredeti jelentése. Szerintem azonban más lehetőség is adódik. Szakirodalomból tudjuk ugyanis, hogy a csángó szó - amint már említettem - 1400-ban fordul elő első ízben az ismert forrásokban („Georgium Chango dictum"). Sajnos, sem az idézett szövegből, de az azt magában záró oklevélből sem derül ki: vajon a chango szó a Georgius nevezetű személy népi hovatartozását jelöli-e vagy pedig „egyszerűen" csupán bizonyos tulajdonságát, vagy akár egyebet tükröző jelző-e. Ennek ellenére mégsem tekinthetünk el tőle. Egyrészt mert tagadhatatlanul azonos tárgyalt szavunkkal, másrészt, és ez lényegesebb: valószínűleg föl kell figyelnünk az oklevél tartalmára, helyesebben a beiéfoglalt személynevekre meg a benne fölsorolt helységnevek területi jelentkezésére. Igaz, Erdély és főképpen a Székelyföld felől nézve, az okirat távoli vidékekre vonatkozik, de szembeötlők az erdélyies vagy éppen mindössze Erdély bizonyos sávjaiban (így éppen a Székelyföldön!) föllelhető (részben helységnevekkel azonos!) nevek: Berthok, Duka, Dominicum de Koloswar, Che3 Lásd 3. sz. jegyz. TELEKI Domokos stb. 6 FERENCZI Géza: A moldvai ősibb csángók. Székelyudvarhely, 1999, Erdélyi Gondolat Kiadó.