Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról
A csángókra vonatkozó különböző elképzelések az 1920-as években kezdtek el egységesülni: a moldvai magyarok nem keletről, hanem a Kárpátmedencéből települtek mai lakóhelyükre, valamikor a középkor folyamán. A taganrogi szovjet hadifogolytáborban tífuszban, a tudomány roppant kárára fiatalon elpusztult kolozsvári kutató, MIKECS László 1940-ben és 1941-ben - magától értetődőn ma már módosításra szoruló - két müvében tisztázta ezt a kérdést 1 . A szakirodalmi forrásokból tudjuk, hogy „kétféle" csángó létezik. Egyik a Szeret mentén, annak is a jobb partján Moldvabánya (Baia) - Románvásár (Roman) és Bakó (Bacáu) közt eredetileg megszakítás nélkül húzódott településekben élt ősibb réteg. Ez mára kettészakadt (nyelvileg is különbség van közöttük!): a Románvásár környéki északi, meg a Bakó vidéki déli csángók csoportjára. A másik pedig az idők folyamán történelmi, gazdasági, politikai nyomásra szülőföldjét elhagyott „székelyes" („gyimesi" stb.) csángók rétege. A (nem csángó néven említett) moldvai magyarok első okleveles említései a 13. századtól kezdve ismertek. A kutatók általában a csángó szóból, azután a szó értelmét kibogozni igyekvő magyarázatokból kiindulva kísérlik meg a csángók népi hovatartozását meghatározni. [Az igyekezetek sikertelenségét nemcsak az adatok szegényessége idézi elő. Sajnálatosan hiányzik a több tudomány(ág) bel- és külföldi szakembereinek a tárgyilagos együttműködése.] A csángó szóval kapcsolatban kétségtelenül elenyészőn csekély számú adattal rendelkezünk. írásban 1400-ban jelentkezik először: „Georgium Ghango dictum". 2 [A bolgár (török?) nyelvben való létezése miatt figyelembe kell vennünk nem magyarból származtatásának a lehetőségét is: egy bolgár régésznő neve: Cangova (e.: Csángóvá = Csángóné).] Az elfogadott magyarázatokkal nem értek egyet. „Hivatalos" értelmezése (A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótárában is): a szó „folyamatos melléknévi igeneve annak a R. csáng 'ide s tova kereng' (erre az értelmezésre azonban mégis feltétlenül figyelnünk kell! - F. G.) igének, amely valószínűleg (saját kiemelésem - F. G.) a csamangó, csámborodik stb. családjába tartozik" és az 1796-ban feltűnt 'kóborló' jelentése lehet az eredeti. E magyarázat alapja tulajdonképpen TELEKI Domokos gr. Egynéhány utazások Le írása. Bécs, 1796. című kiadványában közzétett nagyon is kétséges (szakemberek által is átvett s csupa föltevést tartalmazó) véleménye: „(A) Gyémes-lunkai (Gyimesfelsőlok, Lunca de Sus - F. G.) Lakosokat a' Tsikiak 1 MIKECS László Csángók és Kárpátokon tüli magyarság című munkái. 2 BENKŐ Loránd (szerk.): A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. I. (rövidítése: TESZ). Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó, 477.
