Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén
gálati keresetéből rendelt paplant visz a házasságba már 1935-ben. Hasonlóképpen a gyergyóalfalvi lány is (1946). A tarka párnahéjról tudjuk, hogy, az vagy takácsmunka, vagy bolti áruként jutott el a stafírungba. 1935-ben a régi házi szőttesek mellett sifongyolcsot és garnitúrákat adnak a lánynak. Az ablakra való függönyöket régebb lenből és gyapotból szőtték, és télen a havon fehérítették, lyukhímzéssel 27 , szálkihúzásos eljárással tették áttetszőbbé azsúrozással 28 vagy csipkével díszítették a szegélyét. Még az ötvenes évek elején megtaláljuk a hozománylevélben a csíkos posztótarisznyát és az átalvetőt, amelyiknek a szövésmintájáról és a különböző színöszseválogatásáról azonosítani tudták egymást a falusiak. Az ágyterítőknél észlelhetjük a polgári ízlés nagy betörését. Itt össze kell kapcsolnunk az asztalterítőkkel is a vizsgálatot, mert a régi szőttes ágy- és asztalterítők (gyapjú, kender és len) mellett megjelennek a gyári bútorhuzatos mintás garnitúrák. Kis-Küküllő vidékén 29 gyapjú falvédőt és függöny helyett az árát és „egy népi hímzéssel kivarrt falvédőt meg néhány csipketerítőt kapott a lány" (1962). Nálunk a giccs hamarabb belopódzott a hozományba a vásári falvédők, kanáltartók és kefetartók formájában. Előre nyomtatott „életképek " és rémes rimelvényeket varrtak ki az ügyes lánykezek, és azt hitték, hogy már ezzel a polgáriasulás, városiasodás útjára léptek, ha ezt a konyhájukban kiakasztják a falra. A régi szép hímes abroszokat, törülközőkendőket, takaróruhákat és szalvétákat kezdték a fiókba rejteni, mert a kartonra nyomtatott vásári portéka megtévesztette őket. A kenderből, a lenből és a gyapottal szőtt (elvegyes) textíliák, mint mindennapi használati kellékek még szerepelnek ezután is. A szép pántlikás (fejtős) zsákokból, hímes törülközőkből, csíkos takaróruhákból és szalvétákból alig maradt néhány mutatóban. A radinás (pocitás) vagy a húsvéti ételszentelésre vivő kosár és a csipkés térítője is szerepel a hozománylevélben. A havadi leány hozományában, kelengyéjében a bútor, ágynemű stb. szerepelt. 30 A stb-ről nem tesz említést a további elemzés során sem. Feltételezem, hogy a lány ruhájáról és a háztartásban, konyhában használatos eszközökre gondolt. A mi hozományleveleinkben tételesen fel vannak sorolva a ruhadarabok (Egy esetben: Szenté Juliannánál az a megjegyzés, hogy „saját szerzeményéLyuggalással, stickolással - lásd németül: Stickerei, lásd: ORTUTAY Gyula (1980) (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. III. Akadémiai Kiadó, Budapest. 475. Francia eredetű, lásd: GAZDÁNÉ OLOSZ Ella (1986): Kézimunkázok könyve. Kriterion, Bukarest. 172,275. NAGY Ödön (1993): Népi joghagyományok Havadon. In Néprajzi Látóhatár. II. évf. (1993). 4. sz. 23. NAGY Ödön (1993): i. m.
