Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén

A felcsíki Madarason 1869-ben Böjté Rozália is a hagyományos festett bútort kapta a szüleitől: láda zárostól, festett pad, festett asztal, kendőszeg és fogas, karosszék és gyertyatartó. Ugyanabban a családban nyomon követhetjük a hozományozás szokását a nagyanya, a fenti, majd az anya, madarasi Ványolós Erzsébet és a Bogács Imre göröcsfalvi feleségének, Kósa Teréznek a hozománylevelei alapján. Az első kettő az inventárium címet viseli, bizonyára a család birtokában lévő előbbi keltezésű okmányt mintául használták. Az időköz 60 év, Ványolós Erzsébet inventáriumát 1929-ben keltezték. A bútorok felsorolásánál nem találjuk „a festett" vagy „régi" jelzőt: ágy, kanapés (talán ez utal a hagyományos bútorra?) pad, asztal, karosszék (!), kaszten-láda (ez már a festett bútor utáni kor terméke, de nem a vásári sorozatban gyártott polgári bútor). 40 év múlva, 1967-ben már polgári szobaberendezést adnak Kósa Teréznek a szülei (szobabútort, háló- és konyhabútort, sezlonnal, meg varrógépet). Alcsíkban, Csikcsekefalván Páll Anna sezlont (1941), Részeg Rozália sezlont (1946) is kapnak terítővel, mosdóasztalt, vízszéket, mosogatószekrényt is, függönyráma mellett. A gyergyóalfalvi Baricz Ilona hozomány levele is azt bizonyítja, hogy 1946-ban itt is ruhásszekrényt, éjjeliszekrényt, fonókereket és varrógépet adnak a leánynak az ágy, az asztal stb. mellett. Tehát Udvarhely, Csík és Gyergyó vidékének falvaiban beköszöntött a polgáriasodás. Szóbeli közlésből tudjuk, hogy bizonyos esetekben, amikor a férjhez menő lány anyjának a bútora jó állapotban volt, és kellett a hely az egyik fiútestvér jövendőbelije bútora számára, a család úgy határozott, hogy a lány kapja az anyja bútorát, és azt viszi el. Ezt pénzbeli felértékelés után pénzzel pótolják majd.

26 A textíliák külön csoportját képezték a hozománylevélnek. Először a szoba- vagy konyhabútorhoz tartozó szőtteményeket sorolták fel. Szinte mindenik a derékalj értékelésével kezdi. Ebből kettő mindenik háznál található volt, a hozzávaló 1-2 héjjal (huzattal). Utána következett a szalmazsák (surgyé vagy dusza - mindkét tájszó előfordul a régebbi iratainkban), az ágyvetésnél a szalmazsákra tevődik rá a derékalj. A lepedők felsorolásánál a csipkés lepedő említése, az egy széles, két vagy három széles lepedők mellett arra enged következtetni, hogy még létezett vetett ágy is a hozományban (a húszas években), vagy, ha már nem is a magasra vetett ágyban, de a hálóágyban is összevetéskor használták a hímes lepedőt, és a 6-8-10 párna szerepeltetése is ezt az állításunkat erősíti. A negyvenes évek táján beszélnek díszpárnáról is. A „földirongyot" (rongyszőnyeg), csergét és pokrócot meg a „takarozót", majd a paplant a szentléleki nagygazda lány 1952-es leltára említi, de az újfalvi lány, aki egy cipészmester felesége lesz, saját szolA szentléleki BENEDEK Ignácné, sz. Hajdó Ágnes Márta (1928), saját bevallás szerint.