Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén

ruha (kötény), főre és nyakra való keszkenő, lajbi, ujos, kürti (rövid kabát), bunda ujjostól, ing ujjostól, gyolcs ing (ünneplő). Nem hiányzik a mezőgazdaság akkori fejlettségi fokán használatos ponyva vagy durga csíki megfelelője: búza aszaló (a kézi cséplésnél a csűr földjére leterített kenderlepedő). Viszont a hozománylevélből hiányoznak az edények, csak egy tormareszelőt említ meg. A leltár a bútorokkal kezdődik és az ágyneműkkel folytatódik, majd a ruhaneműk következnek. A 32. sorszámtól pedig gazdasági dolgok és az állatok felsorolásával, a 36. sorszámmal fejezi be az ingóságok értékelését. Az új család megélhetését biztosító állatállományt egy hároméves tehén, 1 éves borjú, két vemhes juh és 1 bárány jelentette. Ezek számára takarmányt a két darab ingatlan, kaszáló biztosította, amelyeket pontosan meghatároztak a hozománylevélben. Aláírók hárman hitelesítették az Inventáriumot: Bogáts Imre Ágoston, valószínű a vőlegény, Juhász Ignác, tanú és a jegyző, Csáki János. A leltár összértéke: 398 frt 68 krj. 1.7.18. Az 1929-ből való Inventárium csak a címét kölcsönözte az előző családi dokumentumnak. A bevezető formula már új elemeket is tartalmaz. Míg Böjté István egyedül, a felesége nevének megemlítése nélkül leltároztatja fel leányának „minden névvel nevezendő perefernumát", addig madarasi Ványolós István már a nejével, Süket Juliannával együtt szerepelnek, mint adományozók, akik „ingó és ingatlan vagyont" jegyeztetnek a leltárba. Tehát hatvan év alatt a népi jogi dokumentumok átveszik a hivatalos magyar szakkifejezéseket. Itt jegyzem meg, hogy a Nyikó-mentén, az iskolai oktatás utáni fiataloknak a téli időszakban az olvasókörökön az általános műveltségi ismeretek mellett gazdaságtant és közéleti iratok megszerkesztését is tanították. Csíkban oklevelek készítését is tanulták a római katolikus elemi iskolákban már a XIX. század közepe táján. Feltehető, hogy innen származik a népi jogi iratok nyelvezetében és szerkesztésében mutatkozó fejlődés.

23 Tartalmi szempontból vizsgálva ezt az Inventáriumot, gazdagabbnak találjuk, mint az előzőt (17. sorszám). A Böjté Rozália hozománylevele 36. pontban vette fel és értékelte a szüleitől kapott javakat, Ványolós Erzsébet hozománylevele 54 pontot leltároz és értékel. Ugyan megegyeznek abban, hogy mindkettő tartalmaz az ingóságok mellett ingatlanokat is, a csíki hagyományoknak megfelelően, de a család vagyon helyzetének és a kor igényeinek megfelelően Ványolós Erzsébet, jövendőbeli háziasszonyi munkáját elősegítendő, eszközökkel jobban el volt látva, mint anyósa. Sütőteknőt, törzsölő teknőt, mosogató csebret, evőeszközöket, edényeket, kávéőrlőt, rézmozsarat, vasalót, varrógépet, függőlámpát és zsákokat hozott az új család számára. A női ruhák tekintetében is nagy a 23 Szőcs János (2006): A gyimesközéploki iskola című monográfiájában közölt órarend alapján In Székelyföld. Csíkszereda, X. évf. (2006) 2. sz. 95.