Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén

gyezték be, hogy „saját keresménye" vagy „saját szerzeménye". Hasonló esettel találkoztunk már a szentléleki 3. sz. hozománylevélnél. A Hargita Havasalja, az egykori Udvarhelyszék Szentlélektől kb. 16 km-re, keletre fekvő római katolikus falujából, Máréfalváról származik a következő hozománylevelünk, amelyik a legkorábbi az eddig felkutatottak közül. Már ennél fogva is érdekes következtetéseket kínál. Î.7.Î4. A négyrétben összecsomagolt négyoldalas (A5) iratcsomó a következő címzést viseli: 1879. „Tőzsér Agnes férjhezmenetele tesztákájáról való lajstrom. Május 5-én. Kinek férje Bíró János. CJ jegyzet." Itt két eddig ismeretlen szóval találkozunk: a „tesztáka" feltételezésem szerint a testamentum - hagyaték, örökség - latin szó a népi jogi nyelvezetben kialakult kicsinyítő képzős formája, és a „lajstrom" a máig fennmaradt értelemben leltárt, listát jelent. A tulajdonképpeni leltár úgy kezdődik, mint a szentlélekiek: „Folyó 1879. évi Május 5-én Tőzsér Agnes férjhezmenetele alkalmával, mely javakat vitt magának Tőzsér Péternő házától, vagyis mint gyermek szülői háztól: C. jegyzet." Itt jegyzem, hogy csak az anya nevét említi az irat, régiesen a férje utáni besorolás szerint: „-nő" azaz a mai ,,-né"-nék megfelelő formában. Feltételezem, hogy az apa már el volt halva (hasonló helyzettel találkoztunk már a 3. sz. hozománylevélnél). A záró részben is előfordul egy hasonló jelenség: Papp Ferencnő, tehát ez a „-nő" képző általános használatnak örvendett. Tőzsér nevű személy egy tanú: László, aki névíró és a leltár írása szerint ítélve a jegyzőkönyvvezető is volt. Kalligrafikus írása és „helyesírása" után ítélve tanult emberre utal, amelyet igazol Kovács Piroska: (A Máréfalvi Iskola 210 éve 1786-1996, Székelyudvarhely, 1996, 42. o.) „Tőzsér László a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanulója 1878-82-ben, később papi pályára lépett." A jelen hozománylevél másolatát a Máréfalvi Tájházból Kovács Piroska tanárnő (sz. 1932., Máréfalva 73.) - volt szíves eljuttatni hozzám. (Köszönet érte.). A hozománylevél szerkezete is erre utal, hasonló iratok szerkesztésében való járatosságát bizonyítják az oszlopokra való felosztás: Folyó szám, Megnevezése a felkelhető és fekvő vagy ónoknak, az ingó és ingatlan megnevezésére máshol nem használt kifejezésekkel találkozunk (mintha a nyelvújítás korában élnénk), Becsérték, osztrák értékben (Frt., Kr.). A fejezetcímzések is a fenti kijelentésünket támasztják alá: Ruha neműekben (1-14), Parafernale (15-21), Asztalnemű (22-25), és nem nevezi meg, de külön sorolja a bútorokat (26-30), Gazdasági szerekben c. fejezetben egy pálinkafőző üst árát említi, majd az adományozott állatállományban felsorolja a kapott tehén, juh, kecske és sertés árát. Meglepő, hogy itt ismeri a leltárkészítő a parafernale kifejezést, de csak az „ágyneműek"-re, az „asztalneműek"-re és a bútorokra vonatkoztatva használja. A gazdasági eszközökről, és az állatok adományozásáról eddig csak a szentléleki 3. sz. hozománylevélben találtunk említést.