Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
NÉPRAJZ - BALÁZSI DÉNES: A hozománylevél, perefernum készítésének hagyománya a Nyikómentén
rokonok, barátok, munkatársak, esetleg szomszédok (akik közül kikerül majd a szószóló) ajándékot adnak (használati vagy emléktárgyat, újabban pénzöszszeget), amelyet jegyajándéknak tekintenek (nem azonos a lakodalmi ajándékkal). Csak azért rögzítik írásban, hogy alkalomadtán az új pár viszonozza az őket megajándékozóknak. A lakodalmi ajándék feljegyzése hasonló célból történik. Ezek nem képezik a leány külön kapott vagy szerzett hozományát, tehát nem csak a leányé, hanem közös vagyonként tekintendő. A hozományvitel szokására nem emlékeznek Szentléleken, hogy valamikor gyakorolták, azt a Tájházunkban összegyűjtött szép számú festett és faragott hozományos ládáink és vetett ágyaink bizonyítják. A legrégibb 1750-ből és a legújabb 1892-ből való. Régi emlék, hogy a pencelasszonyok kísérték a hozományt vivő ökrös szekeret, amelyiken szállították a vetett ágyat és a tulipános ládát. A pencelasszonyok a fiatalok összeszerzői voltak, és ilyenkor jól mulattak a sikeres házasság áldomásán. Szentléleki szóbeli közlésből tudok olyan esetről, amikor a házasélet folyamán az após, a fiatal férj apja, minden puliszkafőzés, és az azt követő reggeli alkalmával felemlegette az ifjú asszonynak, aki éppen a puliszkát kiborította a lapítóra: - Állj félre, Eliza, mert apád nem adott neked törökbúza földet! 10 Itt a hozománylevelekből hiányzó föld adományozásának szokásáról van szó, amelynek a megsértése súlyos következményekkel járhatott. Férjek emlegetik a leánynak a házasságba hozott földjéről, hogy „apósomtól kaptam p... pótlásba". A Felső-Maros mentén 11 a háztűznézés alkalmával a leánykérés és a lakodalom időpontjának megtárgyalásakor „arra is módot és alkalmat találtak, hogy értésére adják egymásnak, gyermekük mit visz magával a házasságba". Itt a megegyezés írásban való rögzítéséről nem tesz említést a szerzőnk. A szakirodalom 12 a leánykérés érdembeli tárgyának tartja - a leány férjhezmenetelébe való beleegyezés mellett -, hogy milyen anyagi feltételek mellett biztosítják a fiatalok további közeledését a leányt elbocsátó szülők. A hozomány komoly vitát, esetleg nézeteltérést okozhatott a szülők között, ami útját állhatta a házasságkötésnek. Nem érdektelen az sem, hogy kik voltak a hozománylevelek jegyzői. Szentléleken 1905-ben idős Geréb Márton neve szerepelt. A falu halottkéme és földész (iskolai beírási napló szerint), egyházi és világi elöljáró. Az iratainkban tanúként és írástudatlanok névírójaként is előfordul az aláírása. 10 Adatközlő: SZENTÉ Dénes (1915-1989), Szentlélek, 6. sz. 11 PALKÓ Attila: A Felső-Maros menti magyarok lakodalmi szokásai. In Néprajzi Látóhatár. IV. évf. (1995). 1-2. sz. 71. 12 ORTUTAY Gyula (1980) (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. III. Akadémiai Kiadó, Budapest. 543.
