Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZEMLE - SZABÓ ANDRÁS: A mítoszteremtő remény felvillanása: Szopós Sándor

Bertalan-i eszmék és módszerek konok követője maradt, bár állítása szerint a nagybányai iskolával érzett lelki és művészi rokonságot.

3 A róla szóló, nemrég megjelent monográfiában MURÁDIN Jenő, kolozsvári művészettörténész, annak a reményének adott hangot, miszerint egy tervezett kiállításon, „a marosvásárhelyi képtárba került hagyatéka és a gyűjteményekből, magántulajdonból összeszedhető művek a róla alkotott képet is bizonyosan árnyalni és módosítani fogják."

4 Elsősorban tehát az a kérdés merül fel: az idézett megállapítás annak a reménynek a kifejezője, ami egy „elsikkasztott" művész utóélete szándékos jóvá alakíthatóságának a lehetőségében, a kisebb, a szakközösségi tudat átalakításában rejlik? Talán igen, hiszen a szerzőnek már könyve elején meg kellett állapítania, hogy Szopós Sándor a hagyományosság és a modernista korszerűség „perében" csak vesztes lehetett.

5 Ezt, a lezárt állapotot kifejező mondatát, néhány oldallal később a következő megállapítással hangsúlyozza: „Lehet, hogy szemlélete nyitottabbá válik, és könnyebben fogad be új dolgokat, ha mindjárt a főiskolai évek után lehetősége nyílik egy külföldi tanulmányútra."

6 A könyv zárszavában pedig megállapítja: „A végtelenségig pedáns kidolgozottság, a technika túlzott tisztelete vonul végég Szopós festői gyakorlatán. Hagyatéka így is értéke kora művészetének. De képalkotása lehetett volna sokkal kifejezőbb, korszerűbb." 7 Másodsorban pedig a következő kérdés merül fel: a 2006. évi őszi csíkszeredai kiállítás elegendő bizonyító erővel rendelkezik-e ahhoz, hogy az imént idézett, a Szopos-kép árnyalásába és módosításába vetett reménynek táptalajt biztosítson? Erre most nem adhatok kimerítő választ. Azt viszont meggyőződéssel állítom, hogy egyetlen feladatunk van - kihívásnak is nevezhetném: minden eddigi műtörténeti megállapítást, kijelentést, legyen az közösségi tudat, vagy száraz szakmai megközelítés szerint való, újra kell értékelnünk! Azt kell tennünk, hogy az időközben felhalmozódott ismeret- és ízlésváltozások következtében megváltozott művészetelméleti követelményrendszer szerint, a realisztikus és romantikus jegyeket egyaránt magukon viselő művészeti hagyatékokat is tegyük az őket megillető helyre! Kezeljük kritikusan, ám vállalva a megmérettetés bátor, de jól nevelt agresszivitását is! A jelenleg d/vűí/'a-múltság fogalmával szinonimaszerűen, sajnálatos módon MURÁDIN Jenő: Szopós Sándor. Tibera, Budapest. 2006. 35. 4 MURÁDIN J.: i. m. 9. 5 MURÁDIN J.: i. m. 8. 6 MURÁDIN J.: i. m. 35. 7 MURÁDIN J.: i. m. 67.