Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról
az első szakaszát, az akkor még széles gyepűség belső vonalát. (A külső már kezdettől fogva a Szeret [Siret] folyó volt.) Esetükben kezdetleges mélységi tagozódás figyelhető meg. Az említett tájak lakói, s így természetesen az őrök is, túlnyomó többségben magyarok, legfeljebb igen csekély számú „idegen' bővíthette soraikat. (Esetleg eleddig meghatározhatatlan ótörök népek egészen kisszámú csoportjai - amennyiben a magyarózdi (Ozd) rovásbetűk 4 alapján ítélünk. Bár ez nem döntő, hisz - mai tudásunk szerint - a honfoglaló magyarságnak voltak türk összetevői is.) Ez a védelmi rendszer all. század végére már gyengének bizonyult. Az újjászervezéskor mai szemmel nézve is meglepőn jól átgondolt mélységi tagozassál biztosították az ország területét. Az új határvédelem azonban minőségileg is különbözött elődjétől. Ekkor ugyanis már szilárd építésű erődítményeket: mészhabarccsal kötött kőfalú várakat emeltek a Keleti-Kárpátok belső magaslatain. (Érdemes fölfigyelni, hogy majdnem egybeesett a római Dacia keleti határvédelmi vonalával!) E váraink előtt (vagyis tőlük keletre), a Maros meg az Olt szorosa közti szakaszon, valamint a Feketeügy völgyét keresztezőn egy vagy éppen többszörös védőárok és -töltésvonulat követhető. Régészeti ásatások bizonyítják erősségeinkkel szoros kapcsolatukat, azonos korukat. Összetartozásuk kétségtelen. A mészhabarccsal összefogott kőfalú váraink keletkezési ideje elsősorban I. (Szent) László uralkodásához (1077-1095) köthető. Régészetileg meghatározhatott időbeosztásunk helyességét három más, de döntő jelentőségű régészeti-éremtani lelet igazolja. Mindezek szerint I. Lászlót a kelet felől állandóan fenyegető veszedelem kényszerít(het)te újabb, és most már fejlettebb műszaki megoldású, erősebb védelmi vonal kiépítésére. Figyelembe véve a napvilágra került érméknek a történelmi eseményekkel való feltűnő időbeli egybeesését, elfogadható, hogy az 1068, 1083 vagy 1093 évekbeli pusztító kun (de inkább úz) betörés szomorú tapasztalatai következményeként létesítette e várláncolatot. A nyelvészeti adatok tanúsága szerint, ellentétben a korábbival, most már nagyobb számú elmagyarosodó vagy már el is magyarosodott ótörök néptöredékek vigyázták eme új védelmi vonalat. Utóbbiak szállásai azonban nem folyamatosan követték egymást, hanem közbeékelt magyar településekkel váltakoztak. Végül még egy várcsoportot kell megemlítenem: a Csíki-medencékben és az Olt völgyének dél- és nyugat-barcasági szakaszán levőket. Ide a középkori 4 FERENCZI Géza: A magyarózdi szarvasagancs-lapocska rovásbetűi. In Uő: A székely rovásírás az idők sodrában. Székelyudvarhely, 2002, Erdélyi Gondolat Kiadó, 56.
