Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

ÁLLATTAN - DEMETER LÁSZLÓ - MÉREY BALÁZS: Adatok A Hankó-tócsarák (Drepanosurus hankoi, Dudich 1927) elterjedéséről és ökológiájáról a Székelyföldön

dormancy), vagyis kedvező körülmények között is a petéknek csak egy része kel ki, a többi nyugvó állapotban marad. Egyes fajoknál azt is sikerült kimutatni, hogy a kikelés aránya megegyezik a sikeres kifejlődés valószínűségével (SÍMOVICH És HATHAWAY 1997). Tehát egy „jó" élőhely minimális követelménye, hogy vizes szakasza elég hosszú ahhoz, hogy lehetővé tegye a felnőtt stádium elérését és a szaporodást, ugyanakkor legalább a szezon végéig ki kell száradnia. Az ideális vízviszonyoknak a fajnak megfelelő gyakorisággal be kell következniük, különben a populáció kipusztul. 3.3. Várható elterjedés A faj elterjedésének vizsgálata azért is érdekes, mert úgy tűnik, Romániában a Keleti Kárpátok hegyközi medencéire korlátozódik: korábbi vizsgálatok, amelyek e területeket nem ölelték fel, nem mutatták ki a faj jelenlétét az országban (BOTNARIUC ÉS ORGHIDAN 1953). Az első élőhely felfedezése óta (2003) minden évben találtunk új élőhelyeket a Csíki-medencében, ezért nem zárhatjuk ki további élőhelyek létét, bár eddig több mint 200 potenciális élőhelyet vizsgáltunk meg. A Háromszéki-medencében csak a Rétyi Nyír néhány tócsáját vizsgáltuk és kettőben meg is találtuk a fajt, így nagyon valószínű további élőhelyek létezése. A Gyergyói-medencében eddig csak Ditró környékét vizsgáltuk, ahol nem találtuk meg a fajt, de a Csíki-medencéhez hasonló geomorfológia és klíma miatt feltételezzük jelenlétét itt is. A Hankó-tócsarák a vizsgált területek egyik legritkább levéllábú rák faja, jelenleg ismert élőhelyeinek száma 14. Összehasonlításképpen a zöld tócsaráknak (Chirocephalus shadini) eddig több mint 60 élőhelyét ismerjük. A ritkaság okára két hipotézis állítható fel, amelyek nem zárják ki egymást: a lassú diszperzió (1) és a szűk ökológiai tolerancia (2). Az első hipotézis predikciója, hogy a meglévő populációk nagy genetikai változatosságot mutatnak. Előzetes genetikai vizsgálatok ezt megerősítik: hat Csíki-medencéből származó mintában nagyobb változatosságot találtak, mint a zöld tócsarák több európai populációjában együttvéve (KORN ÉS HUNDSDÖRFER személyes közlése). 4. Természetvédelmi kezelési javaslatok és további kutatások 4.1. Miért van szükség a faj védelmére? Az egyik fő ok a faj ritkasága: Romániában csak a felsorolt élőhelyek ismertek (2. táblázat), Közép és Kelet Európában is kevés az ismert élőhelyek száma, és sok esetben nincsenek aktuális információk (a szlovákiai adatok 50 évesek). Egy másik ok a faj látványossága: ez a legnagyobb méretű