Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között

kereskedelem létesülhessen, ott a székely nép a kavicsos sovány földjének megművelésével tölti legtöbb idejét, ebből tengeti életét, vagy pedig kivándorol."^ Míg a magyar népesség jobb megélhetést keresve Havasalföld, Moldva irányába indul, addig a nehéz pásztoréletet, a havasi legelők nyújtotta szerény lehetőségeket kihasználva, a románság megerősödik. Csík megye közgazdásza, neves közéleti személyisége, T. NAGY Imre így ír: „A vármegyében lévő oláh lakosság a nagy terjedelmű havasi legelőkre való letelepedéssel, azok bérbevételével a szomszéd Oláhországból a megelőző századok folyamán majdnem észrevétlenül került a vármegyébe."

16 Az egyes községekben szétszórtan lévő románokat a főnemesség idők folyamán cselédeknek, pásztoroknak hozta be, kikből kezdettől fogva jobbágyosztály gyarapodott. Bármennyire is lesújtó, szomorú a 19. század utolsó két évtizedének helyzete és az ebből a helyzetből adódó kivándorlás mértéke, mégis észre kell vennünk, hogy megkezdődött az a belső gazdasági fejlődés, amely majd a következő évtizedben hozza azt az eredményt, hogy megszűnik a kivándorlás Csík megyéből. A kezdeti biztató jelek alapján, melyek folytatása az iparfejlődés, arra lehet következtetni, hogy a rendkívül rossz természeti körülmények között élő Gyergyó, Csík és Kászon népe, ahol kevés a szántóterület, a föld minősége is gyenge, a meredek kaszálók hasznosítása is nehéz, ott az ipar adhatna megélhetést. A kézműves ipara, háziipara korábban is jelentős volt a megyének. Ez azonban nem biztosított megfelelő megélhetést, s e kézműves, iparos rétegből is sokan kivándoroltak. A kapitalista gyáripar irányába történő elmozdulás jelenthetett volna előrehaladást. Szórványos adataink vannak arról, hogy a most vizsgált két évtizedben /1880-1900/ ilyen irányban megindult a fejlődés, de még nem annyira, hogy ez a korai gyáripar a népességfelesleget fel tudta volna venni. BARTALIS Ágost arról ír, hogy a legjobb üzletet a fazekas ipar csinálta ebben az időben. Nemcsak a készítéssel, hanem Felcsíkon sokan foglalkoztak a cserépedények Moldvába való szállításával is. Amikor a vámszabályok ennek a kereskedelemnek véget vetettek, akkor igen sokan betelepedtek Moldvába és Havasalföldre „az önálló román ipart megteremteni"}

1 Lényegesebb ennél is, amit ENDES Miklós ír. A műmalmok 1870 táján kezdenek épülni, a gőzfűrészgyárak az erdők nagyméretű kihasználásával kapcsolatosak. 15 BARABÁS Endre: Udvarhely vármegye közgazdasági leírása. Budapest, 1904. 4. 16 T. NAGY Imre: Csík vármegye közgazdasági leírása. Budapest, 1902. 1-2. 17 BARTALIS Ágost: Az 50 éves Ipartestület 1884-1954 jubileumi száma. 21-27.