Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között

Ugyancsak a Csíki Lapok 1899. évfolyam 2. számában A kivándorlás kérdése című cikkében olvasható LÁSZLÓ GYULA felmérése, ahogyan az említett időszakban 69.447 személy távozott. A Csíki Lapok 1899, 5. száma szerint (Néhány szó a kivándorlás kérdéséhez): „Sokan a katonai kötelezettség elől menekültek, és mindaddig távol maradtak, míg a hadkötelezettségi kort le nem töltötték, ugyanis a jogszabályok nem tették lehetővé a hadkötelesek hazahozatalát. Ennek kiküszöbölésére a cikk javaslatot tesz egy családi útlevél érvénybeiktatására, mely megtiltaná a kiskorúak országból való eltávolítását." A munkavállalás, majd kivándorlás okai tehát rendkívül sokfélék. Egy másik cikk szerint a kivándorlását a Nőegylet szervezte a díj 16 éven aluliaknak 50 fillér, míg korosabbaknak 1 korona volt." A cselédség elterjedt foglalkozásnak számított. A jelentkező székely lányok 60-80% a szerződés lejártával nem tért vissza többet. E források alapján megállapítható, hogy igen jelentős méreteket ölthetett a kivándorlás, bár kevés konkrét adatot találunk. Ezért érdekes T. NAGY Imrének - aki több tanulmányában foglalkozik ebben a korszakban a kivándorlással - a következő adata: „1898-ban Gyergyóremetéről 500 munkás ment Moldvába.'*

2 A közvetítői irodák rugalmasan változtak az igényeknek megfelelően, 1894 körül inkább a kocsisokat és a béreseket keresték, majd a századfordulón pedig a szolgálólányokat.

15 Már utaltam rá, hogy a kivándorlás, elvándorlás okai sokfélék. T. NAGY Imre másik tanulmányából idézek: „A múlt század végén Romániában új vámszabályok léptek életbe, amelyek megnehezítették a kereskedelmet, de ugyanakkor az ott élő iparosok számos kedvezményben részesültek, így sok mesterember kérte a kitelepedési engedélyt. Igaz, hogy mesterségüket máshol gyakorolták, de minden évben hazajöttek, látogatóként vagy meglévő birtokukat rendezték."™ Csík megyéhez hasonló volt a helyzet Udvarhely megyében is. T. NAGY Imrével majdnem egyidőben, 1904-ben, BARABÁS Endre ír a megye közgazdasági állapotáról. Megfogalmazása nagyon kemény, de érvényes Csík megyére is: „Városai nem fejlődtek, állandó keresetet nyújtó vállalatok nem kereskedhettek a nyugati piacoktól való távolság, a hiányos és drága közlekedési eszközök miatt. S ha néhány mégis mindezek daczára létesült, azok megerősödni nem tudtak. Ott, ahol minden helyi feltétel megvolna ahhoz, hogy virágzó ipar és 11 LÁSZLÓ GYULA: Székely és Csángó lányok. Csíki Lapok 1899. június 14., 24. szám. 12 T. NAGY Imre: Csíkvármegye Közgazdasági Állapotairól. Csíkszereda, 1911. 15. 13 T. NAGY Imre: A székely cselédkérdés. In Uő: Csíkvármegye Közgazdasági Állapotairól. Csíkszereda, 1911. 25. 14 T. NAGY Imre: Székely Kivándorlás. Budapest, 1895. 8-10.