Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között

Nagyon tömören, lényegét tekintve SZÁSZ Zoltán foglalja össze Erdély története című monográfiájában: „Erdély kétségkívül a Monarchia legkedvezőtlenebb helyzetben lévő régiói közé tartozott, a mezőgazdasági árutermelés csak szórványosan bontakozott ki 1848 előtt, az általános műveltség, az ipar és a városiasodás alacsonyabb szinten állott, mint a tőle nyugatra fekvő területen. Úthálózata zömében kiépítetlen, hajózása minimális volt, 1868-ig a nyugat felől épülő vasút csak a szomszédos Nagyvárad, Temesvár, Arad városáig vezetett."

5 Ebből minden igaz, csak az általános műveltség elmarasztalása vitatható. Már az, hogy iparosok települnek ki Havasalföldre, Moldvába, ennek ellene mond, de véleményem szerint, a 19. század utolsó évtizedében, s főként a 20. század első felében meginduló lassú gazdasági fejlődésnek az alapja az volt, hogy voltak jó iskolái Erdélynek és így Csík megyének is. A kivándorlás okai között feltétlenül megemlítendő, hogy igen-igen kis művelhető területen kellett megélnie viszonylag nagy népességnek. ENDES Miklós Csík megye három részéről írt történeti munkájában a gazdasági viszonyok tárgyalásának is teret szentel. Adatokkal bizonyítja, hogy egy földbirtokosra két kataszteri holdnál alig esett több megművelt terület. A rossz talajviszonyok miatt időnként pihentetni kellett a földet, sok volt az ugar.

6 A gazdálkodás színvonala is igen alacsony volt. ENDES idézi BENKŐ 1852ben írt munkáját: „Legelőgazdálkodás folyt kettős fordulóval. A földnek fele ugarban volt, legeltették. A háromfordulós gazdasági rendszer csak nagyon nehezen állandósult". „A szántás a föld silánysága miatt vagy négy-öt hüvelyk mélységű. Azon alul kövek, agyag. - A meredeken igen nehéz a szántás." BENKŐ Károly jegyzi fel az 1852-ben írt munkájában: „Alig van hely, ahol négy-öt magot ad a termés /Alcsikon/, másutt csak 2-3 magot." Ilyen szintről indulva nem volt könnyű, idő kellett ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala megfelelő legyen. Más összefüggések és adatok is azt mutatják, hogy igen alacsony szintről kellett a mezőgazdasági termelés színvonalát emelni. KOZMA Ferenc szerint: „Alcsíkra jellemző volt, hogy a férficseléd fizetségét állatban állapították meg, a szolgálólány kis hozományt kapott és ezzel alapozták meg eljövendő életüket, önfenntartásuk érdekében e hozomány és részföldjük megművelésén kívül még napszámba mentek vagyonosabb gazdákhoz." 5 SZÁSZ Zoltán: Gazdaság és Társadalom a kapitalista átalakulás korában. In Erdély története. III. Szerk. SZÁSZ Zoltán. Budapest, 1986. 1508. 6 ENDES Miklós: Csík-, Gyergyó és Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1938. 464.