Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra

szonjakabfalva, Csekefalva, Csíkszentimre, Csatószeg, Újtusnád, Csíkkozmás, Lázárfalva, Csíkmindszent; Udvarhelyből Korond, Székelyszentlélek, Malomfalva, Betlenfalva, Radicsfalva, Székelyszenttamás, Fenyéd, Kiskápolnás, Zeteváralja, Küküllőkeményfalva, Gyergyóhodos, Maroshévíz, Gyergyótölgyes, Borszék; Háromszékből Hilib, Haraj, Szentkatolna, Szárazpatak, Kézdiszentkereszt, Bélafalva, Kézdiaimás, Nyújtód, Szászfalu, Sárfalva, Torja, Futásfalva, Sepsiszentgyörgy. Az első szabad évben elsöprő közös élményt jelentett minden résztvevő számára az, hogy megmutathatták, felmutathatták magukat egy nagyszabású nyilvános és szakrális térben, megszentelve ezzel a nemzeti tudat megnyilvánulási formáit, egyúttal nemzeti karakterrel átitatva a vallási hagyományok újraéledt formáinak látványos megvalósulásait. A következő évben a szervezői feljegyzések szerint 60 településről érkeztek zarándokok; 1992-ben 84 helyről, majd 1996-ban már 131 helység szerepel a listán, mígnem 1997-ben 239. A búcsúra érkezett települések egyesített listáját táblázat formájában közöljük a 2. sz. mellékletben, azokkal a létszám-adatokkal együtt, amelyeket az érkezésükkor feljegyeztek egy-egy évben. A nyolc év alatt feljegyzett települések száma együttesen több, mint háromszáz, s ezt inkább alsó határnak tekinthetjük a fent mondottak miatt. Azóta ez a szám még tovább növekedett, becslésem szerint akár másfélszeresére is. Tendenciák érzékeltetésére szolgáljon néhány példa. A szorosan vett vonzáskörbe valamivel több, mint száz település tartozik, s ez a szám voltaképp szám szerint az egyharmadot jelenti (lásd 3. kép). Erdély távolabbi települései közül legalább félszázról (de nem sokkal többről) jártak a búcsúban évek alatt. Ez talán kicsivel kevesebb annál, mint amire a tömeg láttán számíthattunk volna, területi szóródásuk viszont meglehetős széles körű Szatmártól és az Érmelléktől Kalotaszegen és a Mezőségen át Hunyad megyéig, Bányavidékig, felen vannak a régi magyar katolikus lakosságot (egykor) nagyobb számban magukba foglaló erdélyi városok, ahol iskolák, ferences rendházak, aktívabb plébániák segítettek fenntartani a közösségeket: Brassó, Déva, Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Szászrégen. Érkeztek továbbá olyan helyekről is, ahol a magyarok ill. katolikusok régóta kisebbségben vannak, ilyenek: Dicsőszentmárton, Gyulafehérvár, Kőhalom, Lupény, Medgyes, Nagyszeben, Petrilla, Petrozsény, Vajdahunyad.