Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra

léséhez. A másfél évszázada vagy még több ideje megszokott formák ereje viszont állandóbbnak bizonyult a tilalmaknál; az összetartás és összetartozás tudata a politikai változások után újra megkereste és meg is találta a maga kifejezésformáit. 2. Közelmúlt 1990-ben azonnal, a következő években még inkább kiderült, hogy a búcsúra érkező tömeg már nem egy regionális, székelyföldi vonzáskörből kerül ki, hanem ennél sokkalta szélesebb körből. A kilencvenes évek óta a búcsún gyakorlatilag Erdély és Magyarország teljes területéről ott vannak a zarándokok, továbbá a többi magyarlakta területek és a tengerentúl is képviselteti magát. Látni fogjuk, hogy a teljes terület korántsem jelent minden települést a nyelvterületen, de pár százat mindenképpen. A vonzáskör kiterjeszkedése persze nem egyik napról a másikra ment végbe, felismerhetünk benne fokozatosságot. Pontos listákat nem könnyű felállítani. Jómagam 1990 és 1997 között nyolc éven át igyekeztem szoros figyelemmel követni a résztvevők egyre táguló körét és legalább települési szinten azonosítani a csoportokat. Ehhez a saját (és három évben néprajz szakos diákokkal együtt) végzett megfigyeléseken túl nagy segítséget jelentett a somlyói ferences rendházban őrzött feljegyzések sorozata.

47 Az érkező csoportok nyilvántartására szolgáló füzetek illetve az ahhoz előzményként szolgáló gyors feljegyzések (cédulákon, listákon a köszöntést közvetítő hangosbemondói szobában) felhasználásával hozzávetőleges képet adhatunk a búcsú vonzásköréről (lásd 2. kép). Egészen pontos képről azért nem beszélhetünk, mert nem teljesen biztos, hogy a feljegyzéseket minden tekintetben pontosan vezették. Kimaradhattak települések egyfelől azért, mert a feljegyzők nem győzték tartani az iramot az érkezők sokaságával; másrészt olykor több falu népe gyülekezhetett össze egy keresztaljában, s akkor csak a legfőbb neve került füzetbe; ismét máskor a távolság, az eleinte ismeretlenül csengő településnevek késztethettek összevonásokra (ilyenkor jelennek meg a „Győr környéke", „Szolnok megyeiek" stb. típusú adatok). Azok, akik nem csoportként érkeztek többnyire nem jelentkeztek be, s így be sem kerültek a nyilvántartásba; az ő felismerésük vagy helységtábláik, zászlóik alapján volt lehetséges, vagy kikérdezéssel. Az ilyen felmérés egyre nehezebbé vált akkor, amikor a megnövekedett tömeg már nem egy körmeneti útvonalon mozgott, hanem a szélrózsa minden irányából ment fel a pünkösd szombati nagymise helyszínére a hegy nyergébe. A felhasználás lehetőségét e helyütt is megköszönöm a rendház egykori vezetőinek, P. MÁRK Józsefnek, néhai P BARTÓK Albertnek ill. MIHÁLY Andrásnak, néhai MIKLÓS Józsefnek.