Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra

„Egyelőre biztos az, hogy már a mohácsi vész előtt itt volt (a kegyszobor), és az ájtatos keresztény hívek által kegyes kultusz formájában látogattatott. Aztán az eretnekség Erdélybeli megnövekedésével a mi csíki kerületünk a füiáival, Gyergyó és Kászon székekkel együtt nem fertőződött meg az új tévelygések kataklizmájával, amely tévelygések megsemmisítőjeként, és a régi vallás választott védelmezőjeként hívták segítségül elsőként a gyergyai tisztelendő plébánosok egyike, az akkoriban Alfaluba helyezett új plébános kezdeményezésére az ájtatosság egyes egyedüli tárgyéival és a nép nagyszámú összejövetelével együtt. Amely dicséretes szokás később évenként ismétlődő szükségességként a lelkek igen nagy gyümölcsözésére meggyökerezett, és a mi időnkig megszakítás nélkül fennmaradt. Ezen igen kegyes szokás példáját követte a többi háromszéki, udvarhelyi, sőt a moldvai végeken lakó katolikusság is, és maguk is elkezdtek évről-évre pünkösdkor processiókkal mindenfelől ide seregleni; és ezt akkor sem hagyták abba, mikor sokaknak lelohadt a szeretete, és ezzel együtt elhamvadt az efféle szokások iránti tűz. Es valóban nem volt hiábavaló az ő kitartásuk, ugyanis érintetlenül és tisztán megmaradt az egész csíki, gyergyai és kászoni kerület a katolikus hiten és valláson,..."* Ezek azok a székely székek, amelyekben jelentősebb vagy kisebb számban katolikusok éltek. A somlyói iskola diáksága a 18-19. században főként Csíkszékből verbuválódott.

9 A csodatevő kegyszoborra vonatkozó 1784-es püspöki vizsgálat kihallgatott tanúi közt a pünkösdi búcsúra szinte senki sem utalt. A tanúk nagy többsége csíki volt (Csicsó, Deine, Madéfalva, MenaságPotyond, Rákos, Somlyó, Szentimre, Szentmihály, Szentsion, Szenttamás, Szereda, Szépvíz, Tapioca szerepel), néhányan gyergyóiak.

10 A nagyobb ünnepeken, pünkösdkor ekkor már szükség volt a környező falvak plébánosainak segítségére a gyóntatáshoz és áldoztatáshoz. Az 1804-től évtizedekig épülő kegytemplomnak a környéken szokatlan méretei mindenesetre több ezres zarándoktömeget sejtetnek, amely minden bizonnyal egy regionális, a székely székek katolikusságára kiterjedő búcsújáróhely vonzásköréből verbuválódik. Ez a jelleg nem változik meg lényegesen másfél évszázadig, minden bizonnyal a kiegyezésig és az unióig. A búcsúsokról szóló híradások 1850 után megszaporodnak a forrásokban és az újságokban, azzal összefüggésben, hogy VERESS 1753. (BÁRTH Dániel fordítása.) 9 SAVAI I. m. 1770 előti diáknévsorokról is tud, sajnos a közölt listák nem adnak származási helyeket. A diákok névkönyveit csak 1776-tól kezdték vezetni, 1770-ig visszamenően: BANDI 1896. 280-281. A Névkönyvek adatait közli ANTAL 1994. 62-93. 10 BÁRTH 2000. 9-11.