Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben

A rontást a felsőlokiak betegségek és károk okának tartják, a hiedelem eszerint egyfajta magyarázatként szolgál problémáikra. Egyes esetekben a hiedelem szintén magyarázó erőként szolgál bizonyos természeti jelenségekre (pl. hullócsillag ~ lüdérc). Ez azzal is magyarázható, hogy a hiedelem a racionális magyarázattal szembekerül, mivel az előbbi - a tudományos magyarázattal szemben - szervesen beépül közösség tagjainak életébe. Az is megfigyelhető, hogy a hiedelem által emberek marginalizálódnak, a közösség szemében egy-egy személy boszorkánynak, rontó félnek tételeződik fel. Mindezen problémákra a tanulmányban részletesebb leírással szolgálok, számos Felsőloki példát említve e kérdéskör kapcsán. A kutatást a 2005-ös év folyamán végeztem Gyimesfelsőlokon. Hét személlyel készítettem terjedelmesebb interjút, a szakirodalom mellett az ő elbeszéléseik szolgálnak e tanulmány forrásanyagául. 1. Rontásformák 1.1. Állatokra (tehénre) irányuló rontások SZENDREY Ákos a boszorkány rontásai között a szemmelverést, az igézést, a gyermek-váltást, a szerelmi varázslást, a kötést, a tehénrontást, a tejelvitelt, valamint az időjárás-varázslást említi. Mindezek közül a továbbiakban a tejelvitelt tárgyalom részletesebben, amelyről a néphit azt tartja, hogy a legveszedelmesebb rontás-típus, és a tehenek ellen irányul. A boszorkányok elveszik a tehenek tejét, megfejik a kapufélfát, a kútágast és a megrontott tehénnek elapad a teje.

3 A tej elvételének egyik módja a tehén lábnyomának a felvételével történt. Miután a sárdarabot felvették, ráolvasást mondtak arra, hosszabb idő után ez a tehén tejének elapadását, vagy halálát okozta. A lábnyom felszedését nem csupán a tehenek rontásához kötik, hiszen olyan esetről is beszéltek, amikor az ember lábnyomát szedték fel, s így az embert rontották meg azáltal. Ez a rész-egész alapján működő mágiának az egyik típusa. Effajta rontás esetén a megrontott személynek behasadozott a lába, a sarka, de az is megtörténhetett, hogy súlyos betegség érte emiatt, amely halálos kimenetelű is lehetett. Az egyik adatközlő, Baliga Anna egy pontosabb leírását adta ennek a rontástípusnak. Az előzőekben ismertetett rontás mellett ő még azt hangsúlyozta, hogy a rontó személy a felszedett sárdarabot összecsomagolja - egy másik vélemény szerint szárazporcelánra helyezi (Bilibók Péter) - a saját istállójába helyezi, s mire a sárdarab kiszárad, addig a tehén is elpusztul. 3 SZENDREY 1986. 264.