Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - FARKAS IRÉN: Népi szerelmi ajándéktárgyak a Csíki Székely Múzeum fagyűjteményében

kincset bővítik a Szervátiusz Jenő, Kósa Huba Ferenc, Kováts Dénes kézjegyét őrző, alkotó munkára serkentő »viragai«, rajzai: Mária- és Jézus-szobrok, templomi, temetői corpusok, kisplasztikái alkotások, plakettek, csempék, könyvbölcsők, ünnepi asztalra vágyó faragott tálcák, gyertyatartók stb." Anélkül, hogy e népnevelői tanfolyamok érdemeit, jótékony hatását valamivel is kisebbítenénk, meg kell jegyeznünk, hogy minden nemes szándék ellenére, a technikai tudás magas szintű tanítása, a népi faragás felújítása mellett, bizonyos fokú „beleszólás" is történt a csíki népművészeti motívumok fejlődésébe, akárcsak a székely festékesek esetében. Hogy milyen és mekkora mértékben az csak egy bőségesebb mintakincs-gyűjtemény összehasonlításával lehetne eldönteni. Valószínű, hogy az említett képzőművészek, mesterek a csíki régi mintakincsből merítettek, de valószínű, újabb kombinációit is kidolgozták, s elmozdították a régi, jórészt geometrikus mintakincset a virágos reneszánsz irányába, főként a székely kapuk esetében. Sőt, ha figyelembe vesszük a felsorolt bútordarabokat, föltétlenül meg kell említenünk a körplasztikát, a szobrász-megoldásokat, a naturalisztikus faragást, ami a régi tárgyanyagon nem jelentkezik, vagy csak ritkán. A népi faragott tárgykategóriákat is mintegy „felfrissítették", hiszen már a modernkor darabjait, polgári darabokat találunk köztük: könyvbölcső, tálca, csillár, kisplasztikái alkotások, ami a hagyományos népi lakásbelsőben nem voltak jelen. Ezek az alkotások jó példái a népi lakásbelsők polgárosodásának. Ismételten hangsúlyozva a nemes szándékot, a KALOT faragóiskola nemcsak felújította a népi faragást, de mintegy uniformizálta, egységesítette, át is alakította azt. Ettől kezdve a faragás reneszánszaként, kerül a mélyített, vésett stílusú virágminta olyan tárgyakra, is, amelyeken azelőtt nem volt, a sulykokra, bútorokra és az újonnan felállított kapukra. Ez a stílus és mintakincs íródik újra és újra a jelenkori népművészek kezén. Sajnos, a régi csíki mintakincs megnevezésére kevés adatunk van, KOVÁCS Dénes említi, hogy a legkedveltebb régi minta a hullámvonal, a vízfolyás, ennek megtört formája az ökörhúgyos vagy cikk-cakkvonal, (a farkasfog), a fenyőágas és „rózsafejes", mint mondja majdnem azonosak. A csíki fafaragás geometrikus motívum-kincsének összegyűjtésében és leírásában történtek próbálkozások,

39 de ezek nem teljesek. A naturalisztikus motívumkincs java része a kőfaragásból, a lapos faragásból, a festett bútor és a csempék ábrázolásaiból, egyes elemek pedig a naturalisztikus varrásmintákból (töltött hímzés), kerültek az újabb vésett faragásokra (bútorok, kapuk). A jelenkori népi faragók kezén forgó mintakincsbe már a későbbi idők változásai is beleszóltak. Kós 1979; KOVÁCS 1954; JÁNOS 1971.