Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - BERECZKI ORBÁN ZSELYKE: Népi táplálkozás Szatmár megyében

kincsünkben; ecet, kása, kalács, kolbász, laska, pogácsa, szalonna, tészta, zsír szavunk vall erről, valamint rengeteg máig élő gyakorlati eljárás pl. a káposzta és répaételek elkészítése. A német konyha jórészt áttételesen, az úri étkezésen át hatott a magyar paraszti konyhára. Ezt bizonyítják olyan szavaink, mint a cukor, piskóta, karalábé, szaft, szósz, kuglóf. Az úri osztály közvetítésével bizonyos olasz hatás is érte a magyarság táplákozási szokásait, nyelvészetileg kimutathatóan a palacsinta, mazsola, torta szavunk olasz eredetre vall. Szatmár megye azonban különleges helyzetben van e szempontból, szemben a legtöbb magyarlakta vidékkel. Itt ugyanis a betelepült sváb népség közvetlenül is hatott a szomszédos magyar falvakra, s bár az óhazából hozott anyanyelvét fokozatosan elhagyta, másra cserélte fel (ma már igen kevesen beszélik a sváb nyelvet), hosszú ideig megtartotta konyhájának specifikumait. Ha mindehhez hozzáadjuk a táji alapanyag-lehetőségeket, a belső fejlődést, s számba vesszük, hogy hányfajta etnikum él (élt) egymás mellett Szatmár megyében: magyarok, svábok, románok, zsidók, szlovákok, cigányok - rögtön világossá válik számunkra, mennyire szükségszerűen jelent meg a vidék étkezési szokásának sokszínűsége, bonyolultsága. Mielőtt rátérnék a három fő Szatmár megyei etnikum - magyar, román, sváb - konyhája legjellegzetesebb ételeinek ismertetésére, néhány olyan általános jelenségre hívnám fel a figyelmet, amelyek érvényesek mindhárom népcsoportra. Ezek elsősorban a táplálékok nyersanyagának ősrégi beszerzési módjaival (gyűjtögetés, később termesztés) és azok feldolgozásának hagyományos módozataival kapcsolatosak. 2. A gyűjtögető életmód emlékei A műveltség nomádnak nevezett fokán az ember élelem dolgában fokozott mértékben van kiszolgáltatva a természetnek, a környező állat- és növényvilágban fellelhető, közvetlenül felhasználható élelem-értékekre van utalva. E műveltségbeli fokon az állati eredetű élelem megszerzése ősi hagyomány szerint a férfi, a növényi eredetű nyersanyagé a nő dolga. Hasonló munkamegosztás mutatkozik a nyersanyag feldolgozásában is. A férfi is, a nő is szakácskodik, de míg az egyik (a férfi) főként süt, pirít, a másik (a nő) párol, főz. Ennek a gyűjtögető életmódnak halvány emlékei még ma is felfedezhetők kultúránkban. Megvan az ősi munkamegosztás is, a férfi inkább az állatvilággal van kapcsolatban (tágabb értelemben a vadászattal, halászattal), a nő viszont a növényi anyagokat gyűjti, szedegeti. Halászattal Szatmár megyében ma is többnyire a férfiak foglalkoznak, szerencsére, akad még néhány tiszta vizű folyó, amelyben szép számban élnek még halak (csuka, harcsa, ponty a legelterjedtebb). Altalános forma a horoggal