Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - SZÉKELY GABRIELLA: Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) termesztésének lehetőségei a Csíki-medencében

szél általi megporzás sem. A nőelőzésből adódóan a virágok termékenyülésére az allogámia jellemző (NÉMETH - SZÉKELY 2000). HEEGER (1956) több rovarfajt is megemlít melyeknek fontos szerepük van a megporzásban. A termések zöldes-barna színűek, mindkét végükön elkeskenyedők, barázdáltak, 5-10 mm hosszúak és 2-3 mm szélesek (3. kép), kellemes, édeskés, ánizsra emlékeztető illatúak (SÁRKÁNY 1964; HARASZTY 1979; DÁNOS 19951. 3. kép. Ikerkaszat termés Az édeskömény diploid faj, kromoszóma száma 2n = 22 (KOUL et al. 1996; MURIN 1997). A beltartalmi anyagai közül az illóolaj a legjelentősebb, kiválasztása és tárolása minden vegetatív és reproduktív testtájban skizolizigén eredetű járatokban, váladéktartókban történik. A legnagyobb mennyiségben azonban a termésekben halmozódik fel, ahol a 10%-ot is elérheti. Az illóolaj mellett megtalálhatóak továbbá egyéb terpenoidok, fehérjék, zsírosolajok, flavonoidok és más fenolszármazékok (ESCOP 1996; BLUMENTHAL 2000). Napjainkban az édeskömény termés és illóolaj felhasználása széleskörű, elsősorban a csecsemőgyógyászatban szélhajtó, görcsoldó hatása miatt használják. Gyakori alkotórésze a köptető, hashajtó, epehajtó, vesekőképződést gátló, tejelválasztást fokozó gyógytermékeknek (PETRI 1991; FÖLDESI 2000; KÉRY 2000). Egyéb farmakológiai hatásai: emésztés- és étvágyjavító, enyhén antibakteriális (MORRIS et al. 1979). A növény drogjának vírus aktivitását gátló hatását is említik (SHUKLA et al. 1989).