Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)
ÁLLATTAN - DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR: A mocsári béka (Rana arvalis) elterjedése és populációmérete a Csíki-medencében
tói nyugatra elszórt előfordulási adatok vannak (HÄRTEL személyes közlés), nagyobb populációkról nincs tudomásunk. COVACIU-MARCOV és mtsi. (2004) adatai arra engednek következtetni, hogy az ország északnyugati sík vidékein 100 m alatti tszf. magasságban a mocsári béka eléggé gyakori. A Csíki-medencéből először DEMETER (2001) említi a mocsári béka előfordulását. DEMETER és mtsi. (nyomtatás alatt) a legnagyobb csíki mocsári béka populációnak a Verebes mellettit jelöli meg, és több kisebb populációt említ Alcsík területéről. MARA és DEMETER (2005) Verebes mellett az Olt ártérről közöl adatokat a helyi mocsáribéka-populáció nagyságáról és élőhelyhasználatáról. Ebben a dolgozatban összefoglaljuk a mocsári béka Csíki-medencei elterjedésére és populációméretére vonatkozó adatokat 1999-től 2005-ig. Vizsgált terület A Csíki-medence a Keleti-Kárpátok egyik jellegzetes hegyközi medencéje, amely egyben az Olt folyó felső vízgyűjtője is, területe mintegy 1400 km 2 . A medence észak-déli irányban húzódik, legalacsonyabb pontja 630 m körüli, a környező hegykoszorúé 1200-1800 m (KRISTÓ 1994). A medence nagyon gazdag vizes területekben, lápokban. A folyószabályozás előtti állapot megjelölésére KEREKES (2003) az „alcsíki lápvidék" kifejezést használja. A hetvenesnyolcvanas években végzett folyószabályozás drasztikusan megváltoztatta az ártéri tájat. A folyószabályozás negatív hatását a Szentsimon melletti vizes területek vegetációjára GERGELY és mtsi. (1988) írta le, PÁSZTOHY (1988) a tőzeges területek kiszáradását dokumentálja. A folyószabályozás állatvilágra gyakorolt hatásairól nincsenek publikált kvantitatív adatok (PÁLFALVI 1994). Módszer A mocsári béka jelenlétét a szaporodási időszakban, április folyamán vizsgáltuk hang alapján valamint vizuális megfigyeléssel 1999-ben, 2004-ben és 2005-ben. Vizsgálatunk területi egysége egy víztest volt: az éneklő hímek vagy a petecsomók számát egy-egy állóvíztestre adjuk meg („ponds as patches" megközelítés, bővebben lásd MARSH és TRENHAM 2001). Mi az egymáshoz 500 m-nél közelebb eső petézőhelyeken a szaporodási időszakban előforduló egyedeket tekintjük egy populációnak. A populációk méretének becslésére petecsomószámlálást alkalmaztunk (MEYER és mtsi. 1998; LOMAN 2002). A módszer elvi lényege, hogy egy nőstény béka évente általában egy petecsomót
