Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

utóbb nem jelent meg nyomtatásban! Egy - valószínűleg KOCH Antalnak tulajdonítható - rövid beszámolóból értesülhetünk a dolgozat tartalmáról, illetve később, LŐRENTHEY Imre (1895a) is hivatkozik Budai tevékenységére. Ezek szerint, 1890-ben BUDAI - akkor mint a kolozsvári egyetem tanársegéde KOCH Antal mellett (WANEK 1999) - az EME megbízásából Erdővidéken gyűjtött paleontológiái anyagot. Ezt mutatta volt be, melyben „több egészen új alakot ismert fel". A leletek alapján az ottani rétegösszletet a „legfelsőbb harmadkori üledékek"-be sorolta. A felvetés sokkal határozottabban fogalmazódott meg LŐRENTHEY Imre (1895a; 1895b) két dolgozatában. O is kolozsvári tanársegédi mivoltában került kapcsolatba a medence üledékeivel (WANEK 1999). Számára kapóra jött, hogy előtte (minekután OPPENHEIM [1891] pontosította a Congeria és Dreissena nemek közti különbséget) Spiridon BRUSINA (1893) tisztázta a medencéből annyiszor emlegetett „Congeria triangularis" (= Dreissena muensteri) valós mibenlétét. Ezek után könnyű volt neki megfogalmazni: „Az eddigi eltérő nézetekkel szemben most már határozottan kimondhatom, hogy az egész szóban lévő képződmény, mind a három szintjével együtt, az alsólevantei emeletbe tartozik. Az eddigi tévedéseknek az volt a fő oka, hogy a Dreissensia cf. Münsteri Brus-t Congeriatriangularis Partsch-nak határozták meg. [..,]" (LŐRENTHEY 1895a, 209.). Második dolgozatában (LŐRENTHEY 1895b) nemcsak új terepi adatokkal bővítette a medence üledékeire vonatkozó addigi ismereteket, de két új fajt is bevezetett - ezeket azonban ő nem írta le, de Erich JEKELIUS (1932) elsőbbségét tiszteletben tartva, azt a fajt melyet mint újat elismert (Viviparus pseudovukotinovici), az ő neve alatt vezette be. Természetesen KOCH Antal a korszakot lezáró összesítésében az Erdélyimedence harmadkori képződményeiről (KOCH 1900) LŐRENTHEY megállapításai szellemében fogalmazott a Keleti-Kárpátok belső medenceüledékeiről, határozottan levantei koriaknak minősítve azokat. KOCH szövegében külön kiemelte LŐRENTHEY és BUDAI szerepét a szóban forgó üledékek korának pontosításában. Előrevetítette a két kutató monografikus feldolgozását a medence üledékeiről illetve őslénytanáról; annak - legalább részbeni - kéziratát fel is használta, hiszen 7 LŐRENTHEY által elnevezett, de még le nem írt kövült puhatestűt is bevett faunalistájába. A jelzett monografikus feldolgozás azonban soha nem került nyomdába.