Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

geria nemek elválasztása számára nem volt evidencia, ezért nagyon bizonytalanná tette őt a fauna többi elemeinek „levantei" jellege. A gordiuszi csomót az UNGER által meghatározott kövült növények rétegtani argumentációjával akarta elvágni. (Mentségére legyen mondva, ez a féle „feloldás" a sokak által ma is vitatott korkérdésre máig vissza-visszatér - de erről egy következő dolgozatban részletesen szólunk.) Ilyen mankó segítségével azonban arra hajlott, hogy az alsó szintet akár (részben) a szarmata emeletbe sorolja, de a középsőt - legalább részben - kénytelen volt a „levantei"-vel rokonítani. A felső szintben még előbukkanó „Congeria" (= Dreissena)-kat nem akarta helybélinek minősíteni, hanem bemosottnak, mivel így is túl nagy intervallumnak tűnhetett számára (is - joggal!) a medence neogén üledékeinek feltételezett lerakodási ideje. Mindazonáltal a Kárpát-kanyarban lévő belső medencék pliocén üledékeinek az első alapos őslénytani feldolgozását végezte el. A közzétett dolgozat nagy érdeklődést keltett a Kolozsvári Tudományegyetem KOCH Antal vezetése alatt álló földtani tanszékén. A fiatal professzor mellett korábban tanársegédként működő KNÖPFER Gyula szokatlanul nagy terjedelmű, alapos elemzést írt az Erdélyi Múzeum-Egylet folyóiratában (1876). A cikkben a szerző már beharangozta HERBICH készülőfélbeni monográfiáját a Székelyföld földtanáról. KOCH Antal előszeretettel végzett összegzéseket. Erdélyi tartózkodásának negyedik évében közölte az első, Erdély egészére vonatkozó ilyen jellegű munkáját, mely az addig előkerült ősemlős-leleteket vette számba (KOCH 1876). Ebben a medence neogén üledékeiből előkerült maradványok még nagyon szerényen szerepelnek. A H ERBICH által azonosított hód-maradványon kívül (melyhez hasonlót Barótról is azonosított KOCH 1879-ben) csak az Angyalosról FORRÓ Sándor által az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűjteményébe juttatott Mastodon „longirostris" került a jegyzékbe. Ez utóbbi leletet utóbb, a kolozsvári múzeumban, megmutatta Theodor FUCHS (Eperjesről származó, a bécsi Hoffmuseumban dolgozó) geológusnak, aki a leletet a Mastodon arvensis fajba sorolta (FUCHS 1879). (Később Günther SCHLESINGER (1922) FUCHS besorolását igazolta.) KOCH (1879; 1880b) ezt az ormányost - ezúttal már ez utóbbi fajnéwel - Bardócról is meghatározta, egy VASADY Gyula, a Székely Nemzeti Múzeum őre által beküldött fog alapján. Ugyanakkor Köpecrő! (ugyancsak VASADY jóvoltából) egy kövült őz álkapocstöredékét is leírta (KOCH 1879; 1880a), majd azt egy másik töredékkel (ezúttal GREGUS János bányaigazgató szolgálata révén) (KOCH 1888), valamint egy, a Sepsiszentgyörgyi Múzeumban általa már korábban felfedezett, Köpecről származó ló-maradvánnyal (KOCH 1886) kiegészítette. Ezzel elkezdte a gerinces leletek rendszeres gyűjtését, nyilvántartását a medencében. Közben elkészült, és 1878-ban megjelent HERBICH beharangozott Székelyföld-monográfiája. A munka jelentőségének kidomborítására nem ez a legmeg-