Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

nográfiájában csúcsosodó, de az 1960-as évekig uralkodó nézetek kibontakozását, végül a harmadik, a modern idők kutatásait, egymásnak ellentmondó értelmezéseit és a kiútkeresés módozatait szándékszik bemutatni. Talán BENKŐ József (1999) adott hírt először arról, hogy a tanult világ figyelme a Háromszéki-medence kövület-gazdag pliocénkori üledékei felé fordult. Legalábbis SZABÓ György állítása szerint BENKŐ Transsilvania specialis című műve - melyben először tett említést az Arapatak és Középajta határában előforduló puhatestű-kövületekről - az 1778-as évben már készen állott (1. im. 7). Az első (árapataki) lelőhely esetében mindenképp ugyanarra az Illyefalva felé frissen kiépített országút által feltárt előfordulásra utalhatott, melyet Johann Ehrenreich FlCHTEL (1780) is leírt kiemelkedő jelentőségű művében. BENKŐ szűkszavú megfogalmazása is azt sugallja, hogy a lelet az akkori természettudományos érdeklődésű értelmiség körében általános ismerettségnek örvendett, míg a középajtai előfordulás felemlítése nyilvánvalóan szülőfaluja környékének jó helyismeretét tükrözi. FlCHTEL részletes tudósításának árnyoldala, hogy a faunalistája szinte nem értelmezhető, mivel nem alkalmazta az akkor már terjedőben lévő LlNNÉ-féle binominális nevezéktant. Érdekes, hogy BENKŐ Ferenc (1786) FlCHTELnek, nem pedig rokonának (BENKŐ Józsefnek) kéziratban terjedő műve adatait vette át. Több mint fél évszázaddal későbbi a következő irodalmi adat a háromszéki pliocénkori üledékekre vonatkozólag: FANGH (1833) az általa harmadidőszakinak nevezett üledékekben Köpecen barnaszén-előfordulást említett. Ez az adat megkérdőjelezi a BALÓ Ferencnek tulajdonított 1839-re időzített elsőbbséget (VAJDA 1964; KlSGYÖRGY 1972a; 1972b; KlSGYÖRGY & VAJDA 1972; WANEK 2003) az itteni szén felfedezését illetően. Az viszont hihető, hogy BALÓ volt az első, aki - kovács lévén - saját céljaira termelni kezdte ezeket a szeneket 1839-től. Bányája 1872-ig működött (KlSGYÖRGY 1972a). 1855-től kezdődően, szórványosan bár, de több helységben elindult ennek a szénnek a bányászata. Sőt, Baróton 1856-ban fúrással is feltárták a szénrétegeket (HERBICH 1859). így Eduard Albert BlELZ (1857) már nem csak az árapataki kövületlelőhelyet és a köpeci szénelőfordulást említette irodalmi adatokra támaszkodva, de a tekintetbe vett üledékek szénelőfordulásainak listáját Felsőrákos és Altorja [!] helységekkel bővítette. Ezidőtájt indult el az osztrák birodalom 1849-ben alapított Császári és Királyi Földtani Intézete által kezdeményezett geológiai térképezés Erdélyben. A munkálatok részeredményeit közlő Franz HAUER (1859) ismeretei még nem lépték túl a korábbi információkat, sőt a medence „fiatalabb harmadidőszaki" földtani képződményeit jellegteleneknek, érdekteleneknek minősítette; Franz RlCHTCHOFFEN (1859) pedig összemosta az Erdélyi-medence badeni - szarmata üledékeivel és a „legrégebbi miocén"-be sorolta azokat. Ellenben ugyan-